Asunta-ügy: mi vesz rá két szülőt arra, hogy meggyilkolják a gyereküket?

2013. szeptember 22-én hajnalban a spanyol kisváros Santiago külterületén egy fiatal lány holttestére bukkant két, éjszakai bárból hazatérő helyi lakos. A mezítlábas, melegítőruhát viselő holttest egy fa alatt, lehullott tűleveleken feküdt, megkötözött kézzel. A megtalálók értesítették a rendőrséget, akik rögtön tudták, ki az áldozat, és nem csak azért, mert kevés 13 éves ázsiai lány élt a környéken. Asunta Basterra eltűnését ugyanis előző este bejelentették az aggódó szülei, akiket szinte mindenki ismert a városban, a lányukkal együtt. A rendőrség nyomozásba kezdett, és maguk is megdöbbentek a sorban előkerülő, egyre hátborzongatóbb információkon.

Asunta, egy mintacsalád mintalánya

Az ügyvédnő Rosario Porto családja Santiago elitjéhez tartozott, ő és az édesapja is megkapta például a tiszteletbeli francia konzuli címet. Porto diákkorában hosszabb időt is eltöltött Franciaországban és Angliában, igaz később szemrebbenés nélkül állította a hivatalos önéletrajzaiban, hogy Erasmus tanévet végzett külföldön, miközben csak utazgatott. Az édesapja ügyvédi irodájánál kezdett el dolgozni, majd megismerkedett a Baszkföldről származó Alfonso Basterra újságíróval, aki a férje lett. 

Ekkoriban még merőben szokatlannak számított az ilyesfajta örökbefogadás, így nem csak a környezetük érdeklődött irántuk, de a médiába is rendszeresen bekerültek. Sőt, őket követően indult be igazán az a folyamat, aminek révén az elöregedő népességű Spanyolország másodikká vált a világon a külföldről adoptált gyerekek számában (az Egyesült Államok után). A kislányuk a spanyol eljárás lefolytatása után az Asunta Fong Yang Basterra Porto nevet kapta.

A pszichológusi jelentések az örökbefogadáskor a barátságos, nyugodt, együttműködő, érzelmes, türelmes jelzőkkel írta le a házaspárt és a kislányra váró otthont. Asunta beilleszkedés és felnövése tökéletesen alakult, sőt egyfajta csodagyerek lett belőle, aki annyira jól haladt a tanulmányaival, hogy egy osztályt átugrott az általános iskolában. Különórákon tanult angolul, franciául, kínaiul és németül, balettozott, hegedült és zongorázott. 

és távoli ismerősöket is meghívtak karácsonyi vacsorára, ha véletlenül összefutottak velük az utcán. Asuntát ráadásul nem láncolták magukhoz: a kislány sok időt töltött a keresztanyjával és a családtagnak számító házvezetőnőjükkel is.

az őt kezelő orvos pedig feljegyezte, hogy a saját lányát is az életét zavaró tényezőnek érzékeli. De az ügyvédnő mindössze két nap után kijött a kórházból, és látszólag rendben visszatért a mindennapi életéhez. Néhány évvel később azután sorozatos traumák érték Portót, ami a mentális egészségét is súlyosan megviselte. 

 A házaspár hirtelen válása mindenkit megdöbbentett 2013 elején, de a Porto és Basterra nem távolodtak el végleg egymástól. A férfi a korábbi lakóhelyüktől alig pár száz méterre bérelt ki egy házat, és továbbra is besegített Asunta nevelésébe, sőt a mindennapjainak menedzselésébe is, ami korábban is inkább az ő feladatai közé tartozott. Amikor pedig egy fél évvel később a volt felesége idegösszeroppanással és azt kísérő komoly fizikai tünetekkel került kórházba, akkor felvállalta az ápolását. Egyre több időt töltött együtt a család, Porto szakított a szeretőjével. Úgy tűnt, hogy újra minden visszatérhet a korábbi kerékvágásba.

Szelfik a koporsó mellett

2013. szeptember 21-én este, alig néhány nappal Asunta 13. születésnapja előtt jelentették a szülei a kislány eltűnését a hatóságoknak. Porto elmondása szerint a házukban, este 7 körül látta őt utoljára házifeladat készítése közben, amikor ő elindult kocsival a család közeli nyaralójába néhány dolgot elintézni. Fél 10 körül ért haza, és akkor már nem találta a lányt. Kereste az apja lakásán, felhívták az ismerősöket, majd mivel Asunta korábban sosem csavargott el, értesítették a rendőrséget. A helyi hatóságok nem először foglalkoztak a családdal ebben az évben. 

Porto akkor azt vallotta, hogy zajokra ébredt otthon, a lánya szobájába ment, ahol egy idegen, gumikesztyűs, fekete ruhás férfi állt Asunta ágya felett. A titokzatos behatoló Portót félrelökve menekült ki a házból, aki sérüléseket is szenvedett. A rendőröknek azt mondták, hogy egy betörő lehetett, aki a széfet kereste, és a nyitva felejtett bejárati ajtón jöhetett be. De Asunta másképp gondolta, és ezt írta egy barátjának: „Valaki ma megpróbált megölni!”

A meghökkenés ennél is nagyobb lett, amikor megjelent a rendőrség, és letartóztatták az anyát a gyilkosság gyanúsítottjaként. A nyomozók egy benzinkút biztonsági kamerájának felvétele miatt fogtak gyanút, amin a bűntény estéjén együtt látható Porto és Asunta. Vagyis a nő hazudott a vallomásában, amit aztán gyorsan meg is változtatott, mondván valóban vele tartott a lánya először, csak aztán Asunta nem érezte jól magát, és ezért hazavitte, majd egyedül indult el újra. 

Az emlékezetkiesését a gyógyszerekre és a gyászra fogta. A viselkedése viszont további gyanúra adott okot, például megpróbált eltüntetni néhány szemeteszsákot a nyaralójukban a rendőrség látogatásakor – olyan zsákokat, amiknek száját ugyanolyan madzaggal lehet összehúzni, mint amilyenekkel Asuntát megkötözték. 

A boncolás és a toxikológiai vizsgálat pedig további szörnyű információkat tárt fel, amik arra utaltak: nem csak tettestársa akadt, de előre kitervelten követte el a gyilkosságot. Asunta vérében és hajában ugyanis egy erős nyugtató-altató hatású gyógyszer jelenlétét mutatták ki, amit legalább három hónapja folyamatosan kapott a lány – ezzel egybevágtak a tanúvallomások is, amelyek szokatlanul álmosnak, dezorientáltnak írták le az utóbbi időben, sőt el is mondta, hogy otthon valamilyen fehér port kap. Basterra érintettségét erősítette az a fejlemény is, hogy a gyilkosság estéjén kikapcsolta a telefonját – miközben Portóé is pont ugyanakkor merült le a vallomása szerint. 

Rejtélyekből bűnügyi sorozat

A házaspárt szomszédos cellákba tették, így tudtak egymással kommunikálni, ezt pedig akkor is követte egy rejtett kamera, amikor ők nem gondolták. Rengeteget beszéltek, de csak rejtélyes mondatok hangzottak el az ügy kapcsán. 

 – kérdezte például Porto az exférjétől, és ami meglepte a nyomozókat, az a kettejükről kirajzolódó, a korábban a külvilág felé mutatottól merőben eltérő személyiségrajz volt. „Soha nem találkoztam náluk önzőbb emberekkel. A nő egy elkényeztetett gyerek. A fickó azt hiszi magáról, hogy mindenki felett áll” – mondta róluk az egyik kihallgatójuk. Közvetlen bizonyíték viszont nem támasztotta alá a bűnösségüket, így hosszan elhúzódott a tárgyalásuk, persze a közvélemény élénk figyelme mellett. Spanyolországban már a legvadabb elméletek születtek meg Basterra pedofíliájától elkezdve odáig, hogy Porto a saját szüleit is maga gyilkolta meg. 

Rosario Portót és Alfonso Basterrát egyaránt 18 év szabadságvesztésre ítélte a spanyol bíróság. A nő összeroppant az események súlya alatt: többször is öngyilkosságot kísérelt meg a börtönben, és végül 2020-ban sikerrel járt. A férfi ma is a rácsok mögött ül, és kitart az ártatlansága mellett. 2033-ban szabadulhat legkorábban, és saját bevallása szerint az tartja életben, hogy „szabad emberként újra együtt lehessen a lányával”, jelentsen ez bármit is. Ezeket a szavakat egy dokumentumfilm készítőinek írta, miután azok elkészítették az esetről szóló, Lo que la verdad esconde: Caso Asunta (What the Truth Hides: The Asunta Case) című alkotást 2017-ben. A filmet rendező Ramón Campos az egyik készítője a Netflix új sikersorozatának is, ami újra ráirányította a figyelmet az Asunta-ügyre. 

 De a fő kérdése továbbra is az, amire mindenki keresi a választ, és amiről mindenkinek megvan a saját elmélete: mi vesz rá két szülőt arra, hogy közösen meggyilkolják a gyereküket?