Egy amerikai, bájos 8 éves kislány, nevezzük Cathynek reggel elindult az iskolába. Azon a reggelen még jólnevelt, helyes, okos, copfos kislány volt. A copf megmaradt a nap végére, az összes többiről még az édesanyja kétségbeesetten úgy gondolta, minden elveszett. A gyerek ugyanis káromkodott. De nem ám a jól ismert 'f ' betűs szavakat és annak megannyi változatát használta, hanem a legváltozatosabb, legtrágárabb és legobszcénebb kifejezéseket. Hát, valljuk be őszintén ettől még a legelszántabb szülő álla is leesik. Cathlyn mamája azonban első megdöbbenéséből felocsúdva, úgy döntött, valamiképpen jó útra téríti kislányát. Megkérte, hogy álljon a telefonja elé, és mondja el a szerinte legcsúnyább 5 kifejezést. A gyerek megtette. A mama pedig videót fabrikált, és feltöltötte azt a TikTokra.
Ami utána kezdődött, az felért a Richter-skála szerinti 6-os erősségű földrengéssel, gyakorlatilag TikTok-rengést okozott. Ugyanis ehhez a témához kapcsolódva mindenkinek van véleménye, amúgy pedig a gyereknevelés (akárcsak a foci és az autó) hálás téma, annak is van megdönthetetlen álláspontja, akinek gyermeke sincs. De ezzel nem is lenne baj. Mert a baj nem itt kezdődik.
Sokkal inkább ott, vagy azzal, ahogy a káromkodás és a trágárság belefolyik az életünkbe, ahogy átveszi az uralmat a szavaink felett. És egy kicsit felettünk is. Gondoljátok csak át, vajon ti hányszor káromkodtok egy nap bizonyos helyzetekben? Vagy ha nem is ti, a körülöttetek utazó, sporteseményen részt vevő , autóban, dugóban ülő társaink? Felnőttek, gyerek, idősek, fiatalok. Gyakorlatilag majdnem mindenki. A nyelvészek azt mondják, a nyelv egy mindig változó, képlékeny elem. Mint egy lakmuszpapír, mindenre reagál, jól lemérhető rajta egy társadalom általános műveltsége, és mindaz, ami akarva akaratlanul betüremkedik az életünkbe. Már pedig mostanában túl sok inger ér mindannyiunkat, nem telik el úgy talán egyetlen perc sem a napból, hogy valamilyen elektronikus ketyerén ne szembesülnénk, hírrel, poszttal, képpel, videóval. Csoda-e, ha ebben az őrült és felfokozott világban, a legelemibb jelzőket választjuk érzelmeink kifejezésére?
De vajon tényleg baj-e, hogy ennyit káromkodunk? És baj-e, ha egy gyereket erről nem le-, hanem inkább rászoktatunk?
Szívfacsaró dolog látni egy édes kislánytól, ahogy trágárságokat vág egy hasonló korú másik gyerek fejéhez a játszótéren. Ha ilyenkor nem avatkozunk be, nem mutatjuk meg a srácoknak, hogy ezt másképp is lehet és másképp kell, akkor elfogadottá és kívánatossá tesszük ezt. Kathlyn édesanyja egyébként úgy oldotta meg a helyzetet, hogy beterelte a gyereket a fürdőszobába, és azt mondta neki: "
Édesem, figyelj. Itt ebben a helyiségben bármit mondhatsz. Nagyon-nagyon csúnya szavakat is. Csukd be az ajtót magad után, és mondd ki az összes olyan csúnya szót, ami csak eszedbe jut. Ha már nincs több, akkor gyere ki, és nyugodtan folytathatod a napodat. Mintha mi sem történt volna. Egyet kérek: csak itt, és kizárólag itt káromkodj!"
Ugye, hogy sokszor milyen egyszerű lehet a megoldás?
Visszakanyarodva a címhez: nem trendi dolog káromkodni, jusson csak eszedbe egy édes, szőke kislány esete...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.