Amikor szülővé válik az ember, sokszor fogalma nincs, mit csinál, ösztönösen cselekszik, ellátja, etei, ringatja a babát, mellette van, amikor szüksége van rá, és próbál egyre inkább fejődni, tudatosabbá válni a szülőségében. Ez az évek alatt akár a perfekcionizmusba is kergetheti őt, mert ki ne vágyna a legjob szülő kitüntető címére, és ha egy mód van rá, akkor ne csak a gyerektől kapja meg, hanem az összes többi szülőtől is. Pedig bőven elegendő egy gyereknek, ha anya és apa az elég jó szülő kategóriába esik, sőt, szülőnek, gyereknek is az a legélhetőbb, szeretettel teli kapcsolat, amelyben senki nem várja a másiktól, hogy hibátlan legyen.
A legfontosabb, hogy az elég jó szülői készségek folyamatosan fejlődnek, szem előtt tartva, hogy apa és anya értékrendje, mindkettő szükségletei és érdekei ugyanúgy jelen vannak és érvényesülnek, mint a gyerekeiké. De mit tud még az elég jó szülő?
A határok korlátokat szabnak, amelyek elsődleges célja a gyermekek védelme. További célkitűzések közé tartozik a családi értékek közvetítése és ezek megsértésének logikus következményei. A határok kínálati struktúrát adnak a gyermek életmódjához, támogatják a kívánt célokat és a szociális fejlődést.
A bátorítás kifejezi a szülő hitét abban, hogy a gyermek képes problémákat megoldani és olyan döntéseket hozni, amelyek növelik az önállóságát. A bátorító szülők a gyermekükben hisznek, nem pedig abban, akivé válhat.
A nevelés szó régi meghatározása „táplálni”. Gyermekeinket érzelmileg és fizikailag is táplálhatjuk. Ez az érzelmi táplálás magában foglalja a gyengéd érintést, az ölelést, a puszit, a figyelmes meghallgatást, a játékot és a szeretet kifejezését.
A fegyelmezés szó a „tanítványság” szóból származik. Ez valójában azt jelenti, hogy elkötelezzük magunkat amellett, hogy ha szükséges, segítséget kérünk barátoktól, rokonoktól vagy akár szakemberektől. Segítséget veszünk igénybe, ha a helyzet úgy kívánja, és kell a békés, szeretettel teli gyerekneveléshez.
Carl Jung arra figyelmeztette a szülőket:
„A legnagyobb teher, amit a gyermeknek viselnie kell, a szülei meg nem élt élete”
Az elég jó szülői magatartás gyakran azt mutatja meg, hogy a szülők hogyan élik a saját életüket. A jól megélt szülői élet az, amikor a szülők azt élik, amit szeretnek, ami értelmet és örömet ad az életüknek. Az elég jó szülő arra is képes, hogy megbocsássa magának a gyermekeivel szemben elkövetett vélt vagy valós vétkeket, ha éppen azt érzi, elhanyagolta vagy egy adott helyzetben nem volt elég kedvesség vele. Aki képes megbocsátani önmagának, az elismeri a hibáit nemcsak önmaga előtt, de a gyerekei felé is, ezzel felelősséget vállal a tetteiért, és ezzel a gyerekeinek is jó mintát ad.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.