5 mondat, amelyet a nagyszülő sosem mondhat az unokáinak – Komoly károkat okozhatnak!

Nagyszülőként érdemes figyelni arra, hogyan beszélünk az unokáinkkal. Nem mindig könnyű elhagyni a régi beidegződéseket, de a szakértők szerint nagyon lényeges, hogy tudatosan válasszuk meg a szavainkat, és tisztában legyünk azzal, hogy bizony ezek a mondatok hatással lehetnek arra, amit az unokáink önmagukról és a hozzánk fűződő kapcsolatukról gondolnak és éreznek. Ez az öt gyakori mondat ártalmatlannak tűnhet, mégis jobb, ha másként fogalmazol, mutatjuk, hogyan.

5 mondat, amikre nagyszülőként figyelned kell

1. „Ne mondd el anyáéknak…”

Lehet, hogy csak egy plusz ünnepi süti csúszik le titokban, vagy az esti lefekvés tolódik kicsit későbbre, miközben halkan odasúgod: „Ez maradjon a mi kis titkunk.” Bár ártatlannak tűnhet, ha arra biztatod az unokádat, hogy titkoljon el valamit a szülei elől, azzal könnyen árthatsz. Ilyenkor ugyanis aláásod a szülők tekintélyét, aminek hosszú távon is lehetnek következményei. Emellett azt a mintát közvetíted a gyerek felé, hogy bizonyos helyzetekben jobb, ha nem mondja el, mi történt vele, még akkor sem, ha bajban van. Ez különösen veszélyes lehet, például akkor, ha zaklatás éri, és emiatt szégyent érez.

2. „A szüleid tévednek a ...”

A szülői nevelési stílusok idővel változnak. Lehet, hogy te más elvek és szokások mentén nevelted a gyermekeidet, mint ahogyan ők most a sajátjaikat. Ezek a különbségek természetesek, de a megjegyzéseink könnyen bírálatnak tűnhetnek. Ha azt sugallod, hogy a régi módszer volt a „helyes”, az nemcsak a szülőknek, hanem az unokáknak is kellemetlen lehet. Ha valóban aggódsz valami miatt, inkább a szülőkkel beszélj róla és ne az unokákkal.

3. „De megnőttél! Felszedtél egy kis súlyt?”

Felnőttként a felelősségünk, hogy támogassuk a gyerekeket abban, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Minden olyan mondat, ami az önbizalmukat rombolja vagy bizonytalanságot kelt bennük, hosszú távon is káros lehet. A HuffPost szakértője szerint a gyerekek külsejére tett megjegyzések gyakran túl nagy hangsúlyt helyeznek a külsőre, miközben háttérbe szorítják a belső értékeket. Sokkal jobb az őszinte érdeklődés, hiszen a hobbijaik vagy élményeik iránti kíváncsiság azt üzeni, hogy valóban figyelsz rájuk, nem csak arra, amit látsz rajtuk. Így azt is megtanulják, hogy az igazi érték nem a külsejükben, hanem önmagukban rejlik.

4. „El vagy kényeztetve.”

Ha a gyerek úgy viselkedik, mintha neki járna mindent és hálátlan, valószínűleg olyan viselkedést tanult, amit láthatott, vagy amit a szülei erősítettek meg benne. Ezt nem feltétlenül ő irányítja, és fontos megértenünk, hogy a gyerekek viselkedése gyakran a szüleiktől tanult mintákra épül. Szóval nem igazságos mindenért őt hibáztatni, hiszen nem ő a felelős a családi dinamika kialakításáért. 

Nagyszülőként tartsd inkább magadban a véleményed, vagy beszélj a szülőkkel, és ne terheld a gyereket feleslegesen. Az empátia és a türelem kulcsfontosságú a gyerekek fejlődése szempontjából.

5. „Jobb, ha idejössz, és adsz nekem egy ölelést vagy puszit!”

Nagyszülőként teljesen természetes vágy, hogy így kapcsolódj az unokáidhoz, különösen, amikor olyan izgatott vagy, hogy végre együtt lehettek. Ugyanakkor fontos figyelembe venni, hogy sok gyerek nem feltétlenül érzi magát komfortosan, ha elvárják tőle, hogy ölelést vagy puszit adjon. A felnőtteknek tiszteletben kell tartaniuk ezt. Ahelyett, hogy elvárásokat támasztanál, próbáld inkább így kifejezni: „Nagyon szeretnék adni neked egy ölelést. Rendben van?” Ha pedig azt mondják, hogy „nem”, fogadd el a válaszukat és ne próbáld nyomás alá helyezni őket.