Tabuszerelem - Megcsaltam a saját öccsével

Küzdöttél az érzések ellen, és láttad a másik szemében is a harcot, mert nem szabad, mert túl nagy az áldozat, túl sokan sérülhetnek meg. És mégis. A tabuszerelem is lángot kap, akár akarod, akár nem. Vagy mégsem? Ezt a kérdést jártuk körbe netes fórumok és szakértőnk, Gazdag Enikő pszichológus, párkapcsolati tanácsadó segítségével.

Dupla árulás

Tény, hogy kedvesünk hűtlensége akkor is összetörhet minket, ha egy idegen, arc nélküli "másikkal" történik meg a dolog, de akkor, ha a harmadik olyan valaki, aki közel áll hozzánk, igazi rémálom a megcsalás. Ez persze lehet a legjobb barátnő is, talán éppen az, akinek elsőként számoltunk be arról, hogy a kedves létezik, és akinek szinte biztos, hogy azt is elfecsegtük, mennyire jó a párunk az ágyban. Ám még nagyobb a seb, ha a hűtlen kedves valamelyik családtagunkkal szűri össze a levet a hátunk mögött: a testvérünkkel vagy éppen - mert az élet a fórumok szerint ilyet is produkál - a saját édesanyánkkal vagy gyerekünkkel.

Amikor nincs bocsánat... és amikor van

A következő történetek arra mutatnak rá, hogy egy kívülálló számára nem feltétlenül alakulhat úgy a dolog, ahogy általában azt elvárná, vagy ahogy mi magunk viselkednénk egy ilyen szituációban. Azt, hogy ki hogyan dolgozza fel a vele történteket, és hogy képes-e megérteni, elfogadni a másik motivációját (mint pl. a kíváncsiságot, a szenvedélyt vagy a bosszút), rengeteg egyéb tényezőn múlik: a párkapcsolat feszességén és mélységén, a rokonok egymáshoz fűződő viszonyán és persze azon, ahogy a titok kiderül. Hogy mennyire durva helyzetben kell a megcsalt félnek szembesülnie kedvese és szerette hűtlenségével. A megbocsátás nehéz és hosszú folyamatát pedig nagy valószínűséggel befolyásolja az, hogy az "árulók" további viszonya hogyan alakul. Máskor ez sem számít már, csak a felelősség, hogy minden árulás ellenére a sebzett embernek kell nagyvonalúnak lennie. Akkor is, ha az emberi mértékkel mérve szinte lehetetlen.

Íme, az egyik oldal történetei:

"Megcsalt a saját húgommal" (Klári, 28)

"Bea, a húgom. Pontosabban csak volt. Mert ma már nem tekintem a testvéremnek. Régen mindenemet megosztottam vele. Nemcsak akkor számíthatott rám, amikor gyerekek voltunk, egészen a lebukásuk napjáig mindenem közös volt vele. Talán éppen ez volt a baj. Hogy nem tudott különbséget tenni a közös rúzshasználat és a párom között. Már az első alkalommal fel kellett volna figyelnem arra, hogy valami nem stimmel, de nem tűnt fel semmi. Örültem, hogy az a két ember, akiket a legjobban szeretek a világon, ennyire klasszul kijönnek. Hiba volt. Egy ostoba e-mailen buktak le. A pasim rossz helyre küldte a húgomnak szánt szerelmes sorokat tartalmazó levelet. A hülye. A húgomnak és nekem is egyformán kezdődött az e-mail címünk: vezetéknév, plusz a keresztnév első betűje. Akkor azt hittem, egyetlen betűn múlt csak a boldogságom. Ma már tudom, azzal az emberrel, aki képes volt a saját húgommal hónapokig csalni engem, nem lehettem volna boldog. Kidobtam, de a húgommal sem beszélek. Megszakad a szívem, de képtelen vagyok neki megbocsátani. Pedig a volt párom már semmit nem jelent nekem. A húgom árulása volt az, ami leterített."

"A lányom gyereket vár a férjemtől" (Enikő, 40)

"Hogy lehet azt leírni anélkül, hogy a billentyűre fagynának az ujjaim, hogy a lányom gyereket vár a férjemtől? Persze a férjem nem az apja, csak a mostohája. Eleinte még csak nem is kedvelték egymást. A lányom - emlékszem - még a szagát is utálta. Állandóan rágta a fülem, hogy rúgjam ki, hogy neki nem kell új apuka. Aztán jött a sokk, hogy terhes. Már akkor majdnem megállt a szívem, hogy az én alig tizennyolc éves, érettségire készülő okos, csodaszép lányom gyereket vár, mert mi lesz az egyetemmel, az álmaival? Persze firtattam, ki az apja. Ki az a szemét, aki magára hagyta, aki ezt tette vele? Soha-soha nem fogom elfelejteni a tekintetét, amikor kimondta: nem engem hagytak el. Téged. Karcsi a baba apja. Ez a válásom története röviden. Ők elköltöztek, a lányom napokon belül szülni fog, én meg összetört szívvel járom a bababoltokat, és ruhákat vásárolok az unokámnak. Mert nem tudok élni a lányom szeretete nélkül. Ha árulás, ha nem... az én gyerekem, az én unokám..."

A másik oldal:

"Megcsaltam a saját öccsével" (Fruzsina, 34)

"Én is azt hittem, hogy ez velem nem történhet meg, de mégis. A mai napig viselem ennek a következményeit, pedig a férjem meg se tudta (nem is sejti), hogy megcsaltam a nála 15 évvel fiatalabb öccsével. Nincs felmentés. Még az sem, hogy akkoriban (ennek már két éve) a párom kikacsingatott a kapcsolatból. Nem a bosszú miatt tettem. Csak nagyon egyedül éreztem magam. Lóri sokat volt nálunk, éppen túl egy nehéz vizsgaidőszakon, és lógott egy kicsit imádott bátyjánál. Aki akkoriban soha nem volt otthon. Egy este, ma sem értem hogy történt, megint kettesben vacsoráztunk Lórival, aztán boroztunk. Csend volt, és nagyon meleg. Ültünk a csillagok alatt, és én végtelenül szomorú voltam. Azon tűnődtem, talán éppen most van vége a házasságunknak. Egyszer csak Lóri kezét éreztem a nyakamon, majd egyre lejjebb kalandozott a keze. Tiltakoztam? Nem. Valahogy akkor és ott helye volt a kezének a testemen. Szeretkeztünk. És újra. Másnap elutazott. A férjem pedig bevallotta, hogy megcsalt, de már vége van, és velem szeretné leélni az életét. Megbocsátottam, és nem azért, mert én is megcsaltam, és éppen a testvérével, hanem Lóri szeme miatt, ami akkor este veszítette el ártatlan ragyogását. És mert megértettem, hogy követünk el hibákat. Nagyokat is. És hogy a büntetést egyikünk sem kerülheti el: hisz a következő este a férjemmel is szeretkeztem. És terhes lettem. De kitől? Azóta is marcangol a kérdés, vajon melyikük a fiam apja? Úgy nő fel a gyerekem, hogy valakit apjának hisz, miközben egy másik férfi soha nem tudhatja meg, hogy gyereke van... vagy fordítva... ez az igazi büntetés, mindhármunknak..."

"Összejöttem a legjobb barátnőm szerelmével" (Vera, 29)

"Én a legjobb barátnőm szerelmével jöttem össze, pedig tudtam, a barátnőm mennyire odavan érte. Gyerekkorunk óta ismertük egymást Évivel. Olyan volt, mintha a testvérem lenne. Évi volt mindig a védtelenebb kettőnk közül. Sokszor éreztem úgy, hogy ott kell állnom mellette, mert valahogy talán a törékenységéből, a szőkeségéből adódóan, de kivívta a törődést, a gondoskodást. A mai napig bánom, ami történt, és azt is, ahogy kiderült a dolog. Egyszerűen rajtakapott minket, a saját lakásában, a saját ágyában, ahogy szerelmeskedtünk a kedvesével. Teljesen összetört. Keresem, de nem veszi fel a telefont. Várom a házuk előtt. Szó nélkül elmegy mellettem. Leveleket írok neki, fotókat küldök, amin közösen voltunk, ébresztgetném a múltat... Semmi. Egyetlen pozitív dolog van a történetben: Évi valahogy megerősödött. Már nincs szüksége a védelmemre..."

"Megkívántam apám barátnőjét" (Dávid, 25)

"Apám barátnője igazi jó nőnek számított akkoriban. És én buktam a nálam idősebb csajokra. Egy nap apám nem volt otthon. De Szilvi igen. Kávéztunk, dumáltunk. A kanapéra telepedtünk, és onnan nem is tudom, valahogy csak úgy megtörtént. Később még kétszer vagy háromszor együtt voltunk. De soha nem beszéltünk erről. Apám nem tudta meg soha. Azt hiszem. Vagy ha igen, nem tartotta fontosnak. Azt hiszem, nekem sem, Szilvinek sem jelentett sokat az egész. Nem is furdal a lelkiismeret. Pedig szeretem az apámat."

Szakértőnktől itt kérdezhetsz!