Vége a kapcsolatnak? Figyeld a tested, jelezni fog!

Eszter, 31 éves, pénztáros

Tulajdonképpen a felszínen én semmit nem vettem észre, talán mert nem akartam észrevenni, mert túl fájdalmas, túl félelmetes volt a mélyben lapuló szörny, hogy Bálintnak van valakije. Soha nem késett, hazaért, velem vacsorázott, játszott a gyerekkel, nem dugdosta a telefonját. Nem voltak jelek, és mégis, a közöttünk lévő rezgésekből tűnt el az erő, a fény és a szín.

Én nem szóltam, nem kérdeztem semmit, de egy nap arra ébredtem, hogy nem látom a hálószoba falán az órát. Mintha egy hályogot húztak volna a szemem elé, vagy mintha leeresztették volna a redőnyt. Megrémültem. Még azon a héten szemészhez fordultam, ahol kiderült, hogy nincs a szememen ugyan semmi, de az egekben van a szemnyomásom. Zöldhályog - azóta már tudom, hogy ez a betegség neve. És ma már kicsit ironizálni is tudok ezen, hogy lám, a zöld szemű szörny, a féltékenység, csak előbújt, hiába tapostam vissza a földbe.

A betegség hirtelen bátrabbá tett, ráébredtem, hogy nincs veszíteni, eltékozolni való időm: szeretnék tisztán látni. Kerek perec rákérdeztem a dologra, és határozottságom meghozta az eredményt. Bálint bevallotta, hogy két éve viszonya van egy kolléganőjével. Nem kellettek a titkos randik, hiszen munkaidőben falták egymást. Azonnal kirúgtam a férjem. Persze a zöldhályog most már marad egy életen keresztül, de meggyőződésem, hogy ezt az "ajándékot" azért kaptam, mert vak akartam lenni.

Endre, 45 éves, könyvelő

Bea könnyelmű volt, de szeretett jól élni, és már a kapcsolat kezdetén nagyon határozottan előállt az elvárásaival. Hogy milyen házban akar élni, hogy milyen környéken, hogy milyen helyeken akar majd nyaralni, és így tovább. Én olyan szerelmes voltam, hogy alig láttam, és hiába mondták a kollégáim, a barátok, a szüleim, hogy baj lesz, nem akartam hallgatni rájuk. Csak Bea formás fenekét láttam, a szikrákat a zöld szemében, és amikor még egy kislányt is hajlandó volt szülni nekem, teljesen magához láncolt. Éjjel-nappal gürcöltem, miközben ő korán, alig másfél évesen beadta a kicsit a bölcsibe, így szabadon jött-ment, vásárolgatott, majd később az is kiderült, hogy pasizott, ha alkalma adódott, míg minden teher rajtam volt. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy reggelente nem tudok kiegyenesedni, pedig az ülőmunka mellett azért ügyeltem arra, hogy megőrizzem az erőnlétem, az izmaim frissességét. Nos, hamar kiderült, hogy mi a baj: gerincsérv, vagy másként fogalmazva, összeroppant a gerincem. Nem tudott tovább hajolni.

Tamás, 38 éves, szakács

A szívemre vettem. Most már ki merem mondani, hogy ez volt a baj. Ahelyett, hogy időben léptem volna, új és új lehetőséget szavaztam a páromnak, pedig tudtam, hogy egyszerűen nem illünk össze, ő csak a karrierjével volt elfoglalva, és hiába kértem, nem akart gyereket. Ez az ő döntése volt, és nekem nem adott lehetőséget a közös döntésre. Nem voltam még 35 sem, amikor jött az első infarktus, majd rá egy évre még egy. Csoda, hogy túléltem. Ő persze nem volt mellettem, egyik tárgyalásról rohant a másikra. A második infarktus után elköltöztem. Új párom van. Babát várunk, és úgy tűnik, szívtájékon is rendben vagyok most már.