"Nem mertem nemet mondani a főnökömnek" - Így kezdődik a stresszorexia!

Nincs idejük enni

A legtöbb nő életében eljön az a pillanat, amikor vissza kell mennie dolgozni a gyerekkel otthon töltött idő után. Csakhogy nagyon nehéz összeegyeztetni a gyereknevelést a felelős munkával és a háztartás vezetésével, így a legtöbb dolgozó anyuka nagyon kimerült. Míg az anorexiások általában testképzavaros, önbizalomhiányos fiatal lányok, addig a stresszorexiában szenvedő nők viszonylag fiatal, magasan képzett, felelős beosztásban dolgozó édesanyák, akik a rengeteg szerepet összeegyeztetve nem tudnak elég időt fordítani saját magukra. Sokszor még annyit sem, hogy megegyenek egy kétfogásos ebédet.

Persze nem minden dolgozó anyuka szenved ebben a táplálkozási zavarban, inkább azokra jellemző, akik stresszes munkahelyen dolgoznak, otthon több gyermek is várja őket, és emancipált nőként magas szinten szeretnének megfelelni minden kihívásnak. Ez a megfelelési kényszer és a stressz együtt okozzák az étvágytalanságot, az időhiány pedig az étkezések minimalizálását.

A stresszorexia jelei

Miközben sok munkahelyen nem nézik jó szemmel, ha a dolgozó eszik, vagy az ebédszüneten kívül máskor is leül öt percre, a stresszorexiás nők ebédig sokszor csak pár falatot esznek. Az ebéd- és a munkaidő lejárta után pedig rohannak a gyerekekért, iskolába, különórára, s mire hazaérnek, a családi vacsora közben is hol takarítanak, hol a másnapi munkájukat nézik át. S mivel a tökéletességre törekvésbe az alakjuk megőrzése is beletartozik, amikor este idejük lenne rá, akkor sem esznek rendesen. Emiatt nemcsak a gyomruk szűkül össze, de a tápanyaghiány jelei is megmutatkoznak. A hajhullás, túlzott soványság, száraz, sápadt bőr, gyomorfájdalom, az állandó idegesség, a betegeskedés és a krónikus fáradtság mind a stresszorexia jele lehet.

Kitörés a feszültségspirálból

A stresszorexiás nők sokszor még hétvégén sem képesek lazítani, annyira megszokták már az adrenalinnal fűtött, pörgős életüket. A munkahelyükön úgy érzik, hogy mivel gyermekük van, veszélyben vannak, így egyre jobban akarnak teljesíteni: maguknak és a cégnek is meg akarják mutatni, hogy egy anya igenis lehet jó munkaerő. Ezzel egészen addig nincs baj, míg a sok munka nem megy a család és az egészség rovására. A hosszú ideig tartó vitamin-és ásványianyaghiány ugyanis egy ponton túl már annyira megterheli a szervezetet, hogy komolyabb tünetek is mutatkozhatnak. A legyengült immunrendszer sem tud tökéletesen működni, így sok stresszorexiás anya csak egy nagyobb betegség esetén kap észbe, és lazít egy kicsit.

Ahhoz, hogy ebből az ördögi körből kitörjünk, akármennyire is tökéletesek szeretnénk lenni, nem hagyhatjuk figyelmen kívül saját biológiai ritmusunkat és teljesítőképességünk határait. Ugyanígy nem hagyhatjuk testünk "kiszolgálását" sem minden más elvégzendő feladat utánra, mert végül nemhogy az összes, de egy feladatra sem lesz erőnk. A nem megfelelő táplálkozáson és a hajszoltságon nem segít pár sietve bekapott vitamintabletta: a stresszorexia miatt tápanyag-felszívódási zavar, gyomorfekély és vészes kimerültség is kialakulhat.

A kulcsszó: delegálás

A stresszorexiát nem könnyű sem felismerni, sem beismerni, hiszen az ebben szenvedő nők, ahogy sokszor az evést, úgy a csendes elmélyedést és az evészavar beismerését sem engedik meg maguknak. A gyógyulásban segíthet, ha elfogadjuk, hogy nem vagyunk terminátorok, és a Földet sem nekünk kell megmentenünk. Ahhoz, hogy egy nő valamiképpen az összes feladatának megfeleljen, néhányat delegálnia kell. Segíthet egy jó barátnő vagy a nagyszülők, akik hetente párszor hazaviszik a gyerekeket az óvodából, iskolából, vagy akár csak főznek a családra. Ha pedig a munkahelyen nem néznek jó szemmel a kisgyerekes dolgozókra, talán érdemes megfontolni egy bababarátabb munkahely lehetőségét - bár tény, ilyet manapság nagyon nehéz találni.

A stressz miatt kialakult túlpörgött anyagcsere leállítása és a túlteljesítés mögött húzódó lelki tényezők feltárásában a háziorvos és egy jó pszichológus segíthet. A nagyszabású karriert kisgyermekes anyukaként feladatmegosztás nélkül csak vagy a gyerekek, vagy saját egészségünk elhanyagolásával lehet felépíteni, és egyik áldozat sem éri meg.

"Nem mertem nemet mondani a főnökömnek"

Kinga egy reklámcégnél dolgozott teljes erőbedobással, miközben a stresszorexia határán egyensúlyozott. Azt, hogy még időben észbe kapott, édesanyjának köszönheti:

"Már reggel gyomorgörccsel ébredtem, amikor tudtam, hogy aznap dolgozni kell menni, így egy kávén kívül mást nem tudtam reggelizni. Pedig szülés előtt szerettem a munkámat, de miután egy év otthon tölött idő után visszamentem, minden sokkal nehezebb lett. Újra be kellett bizonyítanom, hogy így is érek valamit, a főnököm pedig sokszor rám hagyott olyan feladatokat is, amik nem az én képességeimre voltak szabva. Emiatt sokszor túlóráztam, miközben a síró kisfiamra gondoltam, akit bölcsibe adtam a munkahely érdekében. Szorongva mentem a főnökhöz a betegségek esetén, aki nehezen adott pár nap szabadságot, hogy ápolhassam a bölcsis fertőzésekkel küzdő gyerekemet. Persze otthon hegyekben állt a mosatlan, mert munkanapokon, mire hazaértünk és megvacsoráztunk, már alig maradt erőm - enni sem bírtam. Anyukám néha átjött főzni, de a nehezebb ételből sokszor nem is tudtam enni. Müzliszeleteken és szendvicseken éltem, no meg multivitaminokon, de így is éreztem, hogy baj lehet a szervezetemmel. Anyukám egyik hétvégén rámnézett, és őszintén elmondta, milyen pocsékul nézek ki, és hogy szerinte túlhajtom magam.

Meséltem neki a munkahelyemről, meg arról, hogy ma már nem lehet három évig gyesen maradni, mint az ő idejükben. De mivel tönkremenni sem akartam, hallgattam rá, és egy pszichológus ismerősöm segítségével lassan egyensúlyt tudok teremteni önmagam és a feladataim között. Néha már félvállról tudom venni, ha koszosabb kicsit a lakás, vagy a főnököm néz rám csúnyán. Esténként csak azért sem dolgozom, és azon is gondolkodom, hogy inkább részmunkaidős állást vállalok valahol."