"Pénzért csak velem hált" - Fedák Sári nagy szerelme

Hasonló figura volt akkoriban Molnár Ferenc, a sikeres színműíró, társasági ember és hősszerelmes, akinek botrányos ügyei rendszeresen szerepeltek a korabeli sajtóban. Szinte törvényszerű hát, hogy egymásra találtak, és tizenkét évig tépték egymás idegeit szenvedélyes-botrányos szerelemben, majd amikor Molnár beleszeretett egy fiatal színésznőbe, összeházasodtak, hogy aztán ugyanolyan viharosan elváljanak, ahogy addig éltek.

A modern sztár prototípusa

"Mintegy varázsütésre egész lénye megszépült, amint a rivaldafénybe lépett. Pedig az életben egyáltalán nem volt szép. A szeme ragyogni kezdett a színpadon, holott ő a napfényben vaksi volt. Késpenge szája érett gyümölccsé duzzadt. Szeplős bőrét márvánnyá simította a jól kezelt smink. Gyér húsvéti csibe haja fölé minden szerepben új és új fodrászcsoda nőtt. Nem is azt mondanám, hogy értett a színpadhoz, inkább azt, hogy egy volt vele, különösen olyan játékban, amit neki írtak." - írta róla Dénes Zsófia, Ady egykori menyasszonya, aki maga is gyakran fordult meg Fedák és Molnár Ferenc legendás, hajnalig tartó vacsoráin a színésznő lakásán. Fedák Sári valóban jelenség volt, ráadásul rendkívül tudatosan építette az imidzsét, amihez profin használta a sajtót és a társasági pletykákat. Színházi és magánélete egyaránt a nyilvánosság előtt zajlott, és egyik sem volt eseménytelen.

"Molnár Ferencnek láthatóan nem tetszettem"

Először 1908-ban találkoztak Molnár Ferenccel Berlinben egy kávéházi asztaltársaságban, de ekkor még nem voltak igazán nagy hatással egymásra. "Molnár Ferencnek láthatóan nem tetszettem. Szinte ki nem állhatott. Utálatosnak, hencegőnek, elbizakodottnak tartott. Én csak annyit vettem észre nála, hogy nincsenek egészen rendben a körmei." - írta Fedák Sári a naplójában. Valami csak megmozdulhatott Molnárban, ugyanis nem sokkal később már egy egészen drámai találkozásról emlékezik meg naplójában a színésznő: "Egyik estén, amikor a második felvonás után kipirult arccal, lihegve, tizennyolc kihívás után berohantam az úgynevezett társalgón keresztül az öltözőbe, valaki a nevemet kiáltotta. (...) »Néztem a jelenetét. Maga nagyon tehetséges. De igazi nagy színésznő, olyan, amilyen kevés van a világon, csak akkor lesz magából, ha egy olyan magamfajta zsidó gyerek jól az életébe tapos.« Nagyon csinos volt. Fehér haj és fekete bársonyos szemek. Ezt jól megnéztem." Úgy tűnik, hatott az enyhén arrogáns fellépés, ugyanis néhány héttel később már egy pár voltak, és ezzel rengeteg témát adtak a társasági lapoknak az elkövetkező tizenkét évben. Molnár tartotta a szavát, alaposan a színésznő életébe taposott, ám Fedák sem maradt adósa ilyen téren.

Inzultusok, vádaskodások, káromkodások

Ahogy az várható volt, szakmai téren kölcsönösen segítették egymást, és ketten afféle intézménnyé váltak: Molnár számtalan színdarabot írt szerelmének, Zsazsa - ahogy mindenki becézte - pedig sikerre vitte őket. Magánéletük azonban ennél jóval viharosabb volt. Mindketten szenvedélyes, öntörvényű emberek voltak, így mindennaposak voltak közöttük a heves szóváltások, amik gyakran tettlegességig fajultak. Az sem zavarta őket, ha épp társaságban voltak, barátaik szeme láttára is képesek voltak egymásnak esni. Veszekedéseik sajátos koreográfia szerint zajlottak, ahogy arról egy közeli barátjuk megemlékezik: "Egyre kellemetlenebb sértéseket vágtak egymás fejéhez, majd fokozatosan eljutottak a csúcsra: ezen a ponton már mindketten kiabáltak, mégpedig egyidejűleg. Vagy fél órán át inzultusok, vádaskodások, káromkodások reszkettették meg a falakat, de egyik fél sem fogott fel sokat a másik kiáltozásából a hangzavar miatt." A drámai jelenetek ellenére - vagy épp azért - viszonyuk tizenkét éven át tartott. Nyílt titok volt, hogy egy párt alkotnak, ám eszük ágában sem volt összeházasodni, sőt még csak össze sem költöztek. Ma mingliknek mondanánk őket, ugyanis Molnár Ferenc budai legénylakásából járt át Zsazsa tágas otthonába, ahol gyakran látták vendégül barátaikat, de a színésznő is gyakran időzött szerelménél. Kapcsolatukba egy-egy viszony is belefért, legalábbis erről tanúskodik egy közismert anekdota. Az első világháború alatt Molnár haditudósítóként dolgozott, míg Fedák Budapesten maradt. Amikor hazatért, barátai megsúgták neki, hogy távolléte alatt kedvese nem volt épp hűséges hozzá, többekkel is lefeküdt, amit Molnár ennyivel intézett el: "Mindenkivel lefeküdt? De pénzért csak velem hált."

"Csak premierre szoktam gálába öltözni"

Az 1920-as évek elejére kihűlt a szerelmük, eltávolodtak egymástól: Zsazsa Amerikában turnézott nagy sikerrel, Molnár Ferenc pedig belehabarodott egy alig húszéves színésznőbe, Darvas Lilibe. Fedák azonban nem lett volna legendás díva, ha csak úgy félreállt volna, egy drámai csavart még tartogatott. Azt kérte egykori kedvesétől, hogy vegye feleségül. Molnár pedig nem lett volna kora botrányhőse, ha nem mondott volna igent. Így esett, hogy 1922-ben búcsúházasságot kötöttek - ahogy a kortársak emlegették a különös frigyet. Természetesen ehhez az eseményhez is kapcsolódik egy anekdota, ami azóta is szájról szájra jár: amikor barátai megjelentek a vőlegénynél, hogy együtt az anyakönyvvezetőhöz menjenek, meglepve tapasztalták, hogy Molnár egy hétköznapi szürke zakót visel. Amikor kérdőre vonták, így felelt: "Csak premierre szoktam gálába öltözni."

A boldogító igen után Molnár azonnal szabad lett, és szinte másnap összeköltözött Lilivel. Zsazsával azonban nem szűnt meg a kapcsolata, és egy ideig különös szerelmi háromszögben éltek: az író együtt élt szerelmével, a társasági eseményeken azonban rendszeresen feleségével jelent meg. Talán a legbizarrabb jelenet az volt, amikor együtt mentek el Az üvegcipő premierjére, melynek főszerepét Darvas Lili játszotta, Molnár pedig mindhármuk karakterét beleírta a darabba.

Válás extrákkal

Házasságuk négy éven át tartott, 1926-ban váltak el, hogy Molnár feleségül vehesse Darvas Lilit. Ahogy egész közös életük, úgy a válásuk is a nyilvánosság előtt zajlott, a lapok rendszeresen cikkeztek róla. Végül Molnár tetemes összeget fizetett nejének, ám ezt is a tőlük megszokott szellemes nagyvonalúsággal intézték. Zsazsa, aki maga is meglehetősen jómódú volt, nem követelt pénzt férjétől, legalábbis nem a hagyományos értelemben: "Nekem csak azt az összeget fizesse ki, amit nálam megivott!" - mondta. Mivel kapcsolatuk alatt számos vacsorát és estélyt rendeztek a színésznő lakásán, ez nem volt kis összeg, ám az író nem akadt fenn rajta, úgy kommentálta az esetet, hogy az összeg voltaképpen egy régen esedékes 'vendéglői' számla kiegyenlítésére szolgált.