Pasivélemény: "Majom, ideadnád a kenyeret?!"

Gábor, vállalkozó (33)

"Amikor megismerkedtem a volt barátnőmmel, akkor sokáig vita volt köztünk arról, hogy becézzük-e egymást, vagy sem. Végül abban maradtunk, hogy társaságban kerüljük a nyilvános becézgetést, de ha ketten vagyunk, akkor belefér. Aztán odáig fajult a dolog, hogy a végén már nem is tudott a rendes nevemen szólítani, és nagyon kezdett idegesíteni a dolog. Úgy éreztem magam, mintha valami szerződtetett kisállat lennék, aki amellett, hogy hazaadja a pénzt, odaadó 'puha mackó' az ágyban, 'fürge aranyhalacska' a fürdőkádban, stb. Egy pasinak az önérzetét nagyon meg tudja bántani az, ha nem kezelik a helyén férfiasságában. A 'puha mackó és az 'aranyhalacska' nekem nem fért bele ebbe. Hamarosan szakítottunk."

Krisztián, tanár (30)

"Kinga nem értette, hogy mi a bajom akkor, amikor először mondta nekem, hogy olyan vagyok, mint egy kis majom, mert szerinte a régi 'cuki' plüssállatára emlékeztettem. Ő ezt kedvesen ejtette ki a száján, de én először nagyon kiakadtam, majd megbékéltem, és lassan kezdtem viccesen felfogni a dolgot. Egészen addig nem volt probléma ezzel, amíg egy családi vacsorán újra el nem hangzott a szájából az, hogy 'Majom, ideadnád a kenyeret?' Anyámék csak néztek, hogy most ez mi volt, majd alapos fejmosást kaptam az apámtól, hogy miért tűröm ezt, mert rám nézve szörnyen degradáló. Hazamentünk, és egész este veszekedtünk. A patália nemcsak őt, de engem is kikészített teljesen, és utána a kapcsolatunk is tönkrement. Egy biztos: sokat tanultam az esetből. Azóta nem hagyom, hogy a barátnőim becézzenek. Valaki vagy a rendes nevemen szólít, vagy le is út, fel is út."