"Csak tenyészkancának kellek?"

Kassai Tini

2013.05.16.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Egyre több nő panaszkodik arra, hogy a férfiak nem tekintik egyébnek őket, mint utódot nemző gépeknek, és a pasik sok esetben csak akkor köteleződnek el, ha a másik fél bizonyította termékenységét. A Life.hu utánajárt, mi az igazság.

A gyerekszülés képessége mindig is alapkövetelmény volt egy házassághoz, de az sokszor csak a nászéjszaka után derült ki, hogy a kiszemelt lány valóban alkalmas-e a feladat teljesítésére. A rokonok sokszor azt is igyekeztek kideríteni, hogy az illető nőrokonainak sikerült-e gyereket a világra hozni, mert ha igen, akkor ezt bizonyosságnak vélték arra nézve, hogy a leendő feleségnek is lehet gyermeke. Ma viszont nem sak a férfiak, de a nők is másként értékelik a házasság előtti várandósság kérdését.

"Engem ne a gyerek miatt vegyenek feleségül"

Brigi, nemzetközi koordinátor (30)

"Örülnék, ha valaki megmagyarázná, hogy miért hallani manapság olyan sokat arról, hogy a pasi csak akkor veszi el a nőt, amikor az már bizonyítottan terhes? A pasim is ezzel zsarol, és nagyon nem tetszik a hozzáállása. Csak arra vagyok jó, hogy gyereket szüljek, de ha nem jön össze, akkor már nem is kellek, selejt vagyok? Miért? Ez épp annyira megalázó, mint a megesett lány esete, akit, ha már felcsináltak, akkor elveszik (vagy a rosszabbik esetben lányanya lesz). Engem ne a gyerek miatt vegyenek feleségül, hanem azért, aki vagyok: egy társ. A pasi fogadjon örökbe egy gyereket, ha csak arra van szüksége, anyára meg nem. Olyan, mintha csak tárgyak lennénk, az érzelmek meg kit érdekelnek. Csak tenyészkancának kellek?"

Anita, grafikus (34)

"Én már egy-két éve szorgalmazom az esküvőt (hat éve élünk együtt), de a párom azt mondta, ráérünk, majd ha jön a gyerek, vagyis ha becsúszik, és 'már nincs mit tenni'. Egészen pontosan így fogalmazott egy beszélgetés alkalmával, és észre sem vette, mennyire megalázó ez nekem. Mert ezek szerint nőként nem vagyok elég jó neki, hogy valódi társa, a felesége legyek. A közös utód kényszeríti majd házasságra velem?"

Brigi és Anita kérdése nyomán a Life.hu másokat is megkérdezett, hogy hasonlóak-e a tapasztalataik, vagy egyedi esettel állunk szemben.

"Azóta se hiszem el, hogy önmagamért szeret"

Cecília, kereskedő (38)

"Tipikus példája vagyok a megesett lánynak. Még csak pár hónapja ismertük egymást a kedvesemmel, amikor kiderült, várandós vagyok tőle. Teljesen leblokkoltam, ugyanis sok mindent elterveztem a jövőmet illetően, de azt, hogy teherbe essek úgy, hogy azt nem közösen akarjuk, nos, az nem szerepelt a bakancslistámon. Néhány nap tépelődés után elmondtam a páromnak, mi a helyzet. Péter örült neki, és azonnal felajánlotta, hogy házasodjunk össze. Én viszont kiakadtam, és nem nagyon tudtam hinni a lelkesedésének, mert azt éreztem, ha nem jönne a gyerek, esze ágában se lett volna megtenni ezt a lépést. Igazából a 'gyerek anyját' kérte feleségül, nem azt a vagány, belevaló, pimaszul önálló csajt, aki voltam, és aki szívesen feleségül ment volna hozzá - önként, dalolva, de még gyerek nélkül. Azóta se hiszem el, hogy önmagamért szeret. A kislányunk most hatéves."

Van, aki szerint árnyaltabb a kép, mert a környezetében élő nők sem hajtanak annyira a szoros párkapcsolatra, és a gyerekszülés kérdése sem téma annyira 35 év alatt.

"Nem tenyészkancának kell a nő"

Orsi, menedzser (31)

"Nem csoda, ha a férfiak is inkább akkor hajlanak az 'elköteleződésre', ha annak már tétje van: egy közös utód felnevelése. Addig ugyanis jóval nagyobb az esély arra, hogy a nő továbbáll. Más a helyzet akkor, ha a nő és a pasi is szeretne gyereket, a döntés megszületett, csak a férfi épp az esküvőtől ódzkodik egészen addig, amíg a baba meg nem fogan. E mögött lehet gyávaság, időhúzás, az elköteleződéstől való félelem, esetleg arra való törekvés, hogy a párját az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartsa, vagyis visszaél a 'hatalmával'. Nem tenyészkancának kell a nő, csak épp a teherbeesés idejéig a férfi azt érezheti, hogy nála van a gyeplő, diktálhat, feltételeket szabhat. A 'ráérünk még', a 'majd ha jön a gyerek', vagy a 'majd ha biztos, hogy teherbe estél' kitételek mögött mindig egy a szabadságához körömszakadtáig ragaszkodó pasi lapul. Olyan, aki őszintén nem meri felvállalni saját igényeit."

Földvári Barbara, humánantropológus hallgató véleménye:

"Két alapvető gondot látok a témával kapcsolatban: az egyik, hogy már az eredeti kérdés sem a gyermekvállalásról szól. Nem az a kérdés, hogy ki, mikor és kinek szüljön gyereket, hanem arról, hogy egyáltalán nem, vagy rosszul működik a párkapcsolat. A felek rafinált fedezékek mögül tüzelnek a másikra. Egyértelmű, hogy a fogantatásnak/vagy a fogantatás elmaradásának ebben az esetben sincs köze az esküvőhöz. A késlekedő várandósság csak ürügy arra, hogy ne kelljen még elköteleződni. A másik probléma, hogy mára a párkapcsolatok kialakítása és a gyermekvállalás között egyre lazább az összefüggés. Ez régen szorosan összetartozó egység volt, ma ezt külön-külön kezelik a felek. Ráadásul a megszólalók is úgy beszélnek a gyerekszülésről, mintha az nem lenne természetes része az emberi életnek, pedig az - különösen a nők számára. Az is riasztó, hogy milyen kép él az emberekben arról, hogy milyen életük lesz a kicsi megszületése után: mintha ott lezárulna a 'boldog' élet, más dimenzióba kerülnek a párok, ahol minden félelmetes és fárasztó, pedig ez sem igaz. Aki nem fél a gyermekvállalástól, annak eszébe se jut tenyészkancaként gondolni önmagára, hiszen egy természetes folyamat résztvevőjeként, természetes igényt elégít ki. A férfiak pedig nem feltétlenül azért félnek a házasságtól, mert tartanak a felelősségtől, csak épp a választás szabadságát veszítik el, és ez sokszor túl nagy teher számukra."