India - ahol még a vécé is luxusnak számít

Egy 20 éves lány fellázadt

A mozgalom elindítója, a 20 éves Anita Bai Narre Közép-Indiában él egy kis faluban. Anita házassága második napján fellázadt és kijelentette, hogy addig nem fog a férjével élni, amíg az nem épít neki fürdőszobát. A bejelentés kisebbfajta sokkot okozott férjének, Shivramnak, aki végül összes megtakarítása felhasználásával egy hét alatt megépítette a kívánt helyiséget. Mára Anita nevét mindenki ismeri Indiában, ugyanis neki köszönhetően Jheetudnha lett az első olyan falu Indiában, ahol a nőknek nem méltatlan körülmények között kell elvégezniük a dolgukat.

Miért ekkora probléma a fürdőszoba?

A nyugati stílusú fürdőszoba káddal és vécével igazi luxusnak számít egész Indiában. Az ötlet, hogy a vécé a házon belül is lehet, sokáig ellenállásba ütközött, ugyanis úgy vélték, hogy egészségügyi szempontból ez kockázatos lenne. Meg persze a vízhiány miatt egyébként sem elképzelhető, hogy folyóvíz legyen minden házban Indiában.

"A régi idők Indiájában nem volt külön mellékhelyiség, az emberek kezükben kis korsókkal elindultak kifelé a földekre" - meséli Négyesi Mária, az ELTE indológia tanszékének vezetője. "A korsó víz a mosakodásra szolgált, hiszen a WC-papír fogalma is ismeretlen volt. Az emberek dolguk végeztével megmosták magukat, kizárólag bal kézzel végezve ezt a műveletet. Természetesen étkezéskor épp ezért szigorúan csak a jobb kezüket használják a mai napig is. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az indiai falvak jó részében, de még a városokban is ma is ugyanez a helyzet áll fenn. Azonban a túlnépesedés miatt nem ritka látvány az utcákon dolgát végző férfi vagy gyerek. A nőknek el kell rejtőzniük, ők ki tudja, hogyan csinálják, de nem láthatók. A környékbeliek tudják, hogy melyek azok az utcaszakaszok, amelyek e célra szolgálnak. Például egyszer rám is szólt az ismerősöm, hogy ne vágjak le egy sarkot, a füvön át, mert a közeli iskola diákjai oda járnak ki..." - meséli a tanszékvezető. Ha vonaton utazunk, hajnalban megszokott dolog a síneken egymás mellett, sorban lekucorodó férfiak, gyerekek látványa."

Ennek a jelenségnek nemcsak egészségügyi kockázatai vannak, hanem kígyók marják, pókok csípik meg gyakran a dolgukat végző nőket, valamint ki vannak téve fizikai bántalmazás és akár a megerőszakolás kockázatának is, főleg, ha éjszaka keresnek alkalmas helyet.

Aztán, ha elvégezték a dolgukat, a folyóvíz hiánya miatt nem tudnak kezet mosni. Ez azért veszélyes, mert a vérhas a fekáliák miatt könnyen terjed és rengeteg egyéb, súlyos betegséget is terjeszt az utcán heverő emberi széklet. Rengeteg parazita élősködik benne, legyek lepik el, melyek aztán átkerülnek az ételekre, az emberekre, és így persze a betegségeknek sem lehet megálljt parancsolni. És tekintve, hogy nap mint nap ugyanott végzik a dolgukat, újra és újra érintkezésbe kerülnek ezekkel a parazitákkal.

"A városokban nincsenek közvécék, csak az olyan megapoliszokban, mint Delhi vagy Mumbaí. Az utóbbi években megjelent, elsősorban a turisták által látogatott helyeken egy "Szulabh" (kényelmes) névre hallgató fizetős nyilvános WC-hálózat, amely már elfogadható minőséget jelent" - mondja Négyesi Mária. "Ahol van WC, a legtöbb helyen az ún. talpas vagy guggolós van használatban, ugyanis ezt lényegesen könnyebb tisztán tartani, mint az angol WC-ket. Számunkra különösnek tűnik a kettő kombinációja, amikor az angol WC-kagyló alacsonyabb, s a pereme annyira kiszélesedik, hogy fellépve rá lehet guggolni. A WC-kben, a kagyló mellett, a földtől 25-30 cm-re találhatunk egy vízcsapot, alatta egy kis, füles műanyag edény vagy kiürült konzervdoboz: ezt lehet használni a mosakodáshoz. A városi lakásokban, a középületekben gyakori a lenti csapnál felszerelt kicsi zuhanycső, amely ezt kiváltja, és sokkal kényelmesebb a használata."

Anita bátorságának köszönhetően már 100 fürdőszoba épült

Anita Bai Narre bátorsága megváltoztatta a faluja képét: ma már egyre több lépést tesznek azért, hogy tisztaság legyen az utcákon. A település 157 házából 100-ban van fürdőszoba - és ez mind annak köszönhető, hogy Anita a faluba költözött.

És nem csak Anita közvetlen környezete változott meg: civil szervezetek vezetői arról beszélgettek vele, hogy miként kerülhetne minél több indiai otthonba megfelelő fürdőszoba, miként lehetne ennek költségeit megosztani a háztulajdonosok és a civil szervezetek között. Sőt, néhány héttel ezelőtt még az indiai elnök is találkozott Anitával és elmondta neki, hogy milyen bátor dolgot tett, mennyire fontos folyamat indult el azzal, hogy nem költözött be a vécé nélküli házba.