Honnan veszi, hogy pont maga a legjobb?

Mire jó a stresszinterjú?

Viktorhoz hasonlóan többeket is meglepetésként ért már, hogy a szokványos állásinterjú egyszer csak személyeskedő, durva hangnemű erőpróbává alakult. Szerencsére nem is minden vállalat alkalmazza ezt a módszert: főként azoknál számíthatunk stresszinterjúra, ahol eleve a munkakör betöltése is feszültséggel jár, problémás ügyfelekkel kell foglalkozni, vagy nagy felelősséget vállalni. Az ilyen előzetes megmérettetésen a munkaadók ki szeretnék szűrni azokat, akiknek bár a képzettségük megvan a munkához, nem tudnák hosszú távon elviselni a mindennapokkal járó stresszt. Miután "megdolgozták" a jelentkezőt, kapnak egy képet arról, hogyan viselkedik fokozott érzelmi állapotban, hogyan reagál arra, ha megszorongatják, ha a szavába vágnak, ha lekicsinylik. Gyakran előfordul, hogy hosszú ideig váratják a jelölteket, levegőtlen, szűk szobában vezetik le az interjút, félelmet, bizonytalanságot igyekeznek kelteni, és megkérdőjeleznek szinte minden választ. Előfordulhatnak olyan kérdések is, mint pl.: "Honnan veszi, hogy pont maga lenne a legjobb választás a cégnek?" vagy "Ön szerint ez az öltöny megfelelő egy interjúra?", "Valóban azt gondolja, megér nekünk ennyi pénzt?", "Miért nem talált eddig munkát?". Azon se csodálkozzunk, ha az interjúztató a szavunkba vág, vagy semmivel sem ért egyet, amit állítunk.

Hogyan készülhetünk fel rá?

A stresszinterjúban pont az a pláne, hogy a jelölteket elfelejtik előre értesíteni róla. A gyanútlan, izgatottan várakozó, szokásos kérdésekre számító jelentkezőt így valóban ki lehet hozni a sodrából, hiszen teljesen felkészületlenül éri a támadás. Annyit azonban mindenképpen tehetünk, hogy minden egyes cégnél számítunk arra, hogy a stresszinterjú is megtörténhet. H a csupán gyorsan bemagolt válaszokkal készültünk volna a beszélgetésre, vagy eleve nem voltunk biztosak magunkban, akkor még otthon a négy fal között javíthatunk ezen - bár így is elő fogják csalogatni valódi személyiségünket, esetleg látványosan fel is dühítenek.

Hogyan kerüljük el a kínos szituációkat?

Ha eleve számítunk is a stresszinterjúra, a legnagyobb hiba egy hamis, rettenthetetlennek tűnő személyiség begyakorlása lenne. A munkaadók nem kínozni akarnak a kényes kérdésekkel, csupán megtalálni a lehető legmegfelelőbb munkaerőt - s ebbe az is beleférhet, hogy emberien reagálunk a feszültségre. Felvenni egy maszkot, mely mögül nem jövünk elő az interjú során, vagy eljátszani a kemény macsót nem biztos, hogy a várt pozícióba segít minket, sőt: bizalmatlanságot kelt. Ugyanígy rossz fényt vethet ránk a túlzottan támadó, magabiztos fellépés: ha a kínos kérdésekre mi is hasonló stílusban faggatni kezdjük a HR-est, azzal ugyanúgy melléfoghatunk, mint ha elsírnánk magunkat. Az önbizalom viszont fontos: ha a szavunkba is vágnak, intelligensen megkerülve a támadásokat, még befejezhetjük a megkezdett mondatot, és megmutathatjuk önmagunkat. Sokaknak emellett az segít, ha játéknak fogják fel az interjú ezen részét, és nem veszik véresen komolyan a beszólásokat.