Adrenalinvadászok - mert félni jó!

Forrás: Thinkstock -
a nap cikke kockázati tényező kockázatvállalás életveszély baleset extrém sportok síelés ejtőernyőzés
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Kockázatkereső magatartás, a határok feszegetése és egy hétköznapi ember számára fel nem fogható bátorság - talán e három kifejezéssel lehet a leginkább jellemezni mindazokat, akiket az extrém sportok vonzanak, akik vadásznak az adrenalinra.

Michael Schumacher szerencsétlen síbalesete nyomán került újra terítékre az adrenalinkergetés, az extrém sportokés az élménykereső viselkedés kérdése. Pedig ebben a pillanatban még senki sem tudja pontosan, mi is történt valójában. Csak feltételezések vannak és kérdések, hogy a többszáz, nagyon magas kockázattal járó versenyből épségben kikerült pilóta miért tért le a kijelölt pályákról, és hogy mi volt az a tényező, ami a jelenlegi állapotát előidéző balesetet okozta.

Forrás: AFP/Jens Buttner

Ki akar fiatalon elmenni?

Szakértőnk, Gazdag Enikő pszichológus, sportpszichológus véleménye szerint azok az emberek választanak maguknak extrém sportokat, akikben magas a szenzitív élménykeresés vágya. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az extrém sportolók ész nélkül tennék kockára az életüket, nem igaz, hogy akik sziklát másznak, barlanghasadékokat fedeznek fel, elképesztő magaságokból ugranak, vagy eszeveszett sebességgel száguldanak, azokat nem érdekli a jövő, nem érdekli, hogy életben maradnak-e a következő menet után.
Aki veszélyes terepre merészkedik, az több mint valószínű, hogy szigorú szabályrendszer felállítása és betartása mentén fog sportolni. És jó esetben be is tartja, hiszen az élete múlik ezen!

„Mert félni jó!"

Mengyán László, a Magyar Ejtőernyős Szövetség elnökségének tagja, ejtőernyős és az ejtőernyős ugrás oktatója válaszolt a Life.hu kérdéseire.

„Aki extrém sportolásra adja a fejét, az könnyen adrenalinfüggővé válhat. Hiába szeretnénk fimomítani, vagy megkerülni ezt a kérdést, nem lehet. Aki magas kockázattal járó sportot űz, annak lételeme az adrenalin. Miért emelkedik meg az adrenalin? A félelem miatt. Mert a félelem a szervezet 'menekülj' üzenete. Mindennél erősebb parancs, amely azonban egy skálán mozog: a pánik határáig intenzív élmény, a pánik azonban már nem az. Sőt, ott lebénul, megdermed a szervezet, nem mozog, nem gondolkodik, összekuporodik. Akik adrenalinra vadásznak, a még kellemes élményt okozó skálán mennek el addig, amíg csak lehet. Az ejtőernyőzés is ugyanilyen hatást vált ki a sportolókból, egyszerűen beindul az adrenalin. De miért 'élmény' a megnövekedett adrenalinszint a szervezet számára? Azért, mert megváltozik az érzékelés. Érzékenyebbé válik a szaglás, élesebbé a hallás, a látás, és ez önmagában is nagyon kellemes érzés: szinte kitágul, más arcát mutatja meg a világ. Másrészt a képességek is megváltoznak. Az adrenalin hatására a szervezet átlépi saját határait. Erősebbé, gyorsabbá válhat a mozgás, felgyorsul a reakcióidő. A 'lehetetlen' is lehetségessé válik, vagy annak tűnik. Ez az érzés pedig nagyon vonzó. Erre az érzésre rá lehet kapni. Emiatt alakul ki a függőség.

Forrás: Thinkstock

Ahogy a gép emelkedik, úgy emelkedik az adrenalin is a szervezetben

Mindezt azonban nem csak a sportolók élménybeszámolói alapján ismerhetjük, mindennek pontosan mérhető fizikai, biológia tünetei is vannak a szervezetben.
Egy hazai, neves sportpszichológus (Lénárt Ágota) is vizsgálta ezt a kérdést. Egy alkalommal például olyan mérőműszert helyeztek nagy magasságból ugró ejtőernyősök karjára, amely nemcsak mérte, de folyamatosan regisztrálta is a szervezet reakcióit az ugrás különböző fázisaiban. Azt tapasztalták, hogy az adrenalinszint már az ejtőernyő hajtogatása alatt megemelkedik a szervezetben - már ekkor gyorsul a légzés, szaporábbá válik a szívverés, emelkedik a vérnyomás, de a felszerelés előkészítése után normál szintre visszaáll. A gépreszállás után, amíg a gép emelkedik, úgy körülbelül 300 méteres magasságig ismét beindul az adrenalin, majd ismét normalizálódik. Kiemelkedően megugrik azonban az ugrási magasság környékén, és az ugrásnál is. Majd akkor jelentkeznek ismét nagyon erősen a tünetek, amikor közeledik a föld, a landolás veszélyes pillanata. Ezek a tünetek más veszélyes sportágaknál valószínűleg ugyanígy mérhetők, ugyanígy az adrenalin hajtja nagy magasságba, veszélyes terepre vagy szédületes iramra a versenyzőt."

Gazdag Enikő pszichológus:

Azt általában elmondhajuk, hogy az élménykereső személyeknek sokkal több ingerre van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. A szenzitív élménykereső magatartás intenzitását az úgynevezett ingerkeresési skálán tudjuk jól meghatározni (Marvin Zuckerman skála 1971). Az alacsonyabb ponthatárt elérő emberek kevésbé kalandkeresőek, zárkózottabbak és visszafogottabbak, míg a magas ponthatárt elérő emberek magatartása kaland és veszélykereső. Természetesen meghatározott személyiségekhez köthető az élménykeresés. Ha az okokat feszegetjük, vagy az élménykereső magatartás eredetét keressük, akkor meg kell jegyezni, hogy meglehetősen erős a hatása a szülői mintának, ahogy a szülőkkel való kapcsolat (erős megfelelési vágy, a kitűnni vágyás igénye a gyerekben) is befolyásolja ennek intenzitását. De azt is látjuk, hogy a gyerekként hiperaktív egyének is magas számban válnak élménykeresőkké.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.