Férfivélemény: "A mai lányok ijedtek és elutasítóak"

Hamedl Andrea

2014.02.25.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A Life.hu Intim rovatának legnagyobb örömére tovább folytatódik az ismerkedési pingpongmérkőzés. Beépített pasink e heti beszámolójával ugyanis 2:2-re egyenlített a hímnem, így pedig továbbra sem tudjuk egyértelműen kijelenteni, hogy akkor most a nők vagy a férfiak csinálnak valamit nagyon rosszul.

Minden Olivér pár héttel ezelőtti, kocsmázós történetéből indult ki. Akkor a Life.hu beépített pasija Férfivélemény: "Így szednek fel minket a csajok a bárban" című cikkében mesélte el, milyen keményen és határozottan igyekeztek őt felcsípni egy nagykörúti késdobálóban a péntek este odatévedt amazonok.

Ezután persze nem kellett sokat várni a női kontrára sem. Olvasónktól, Laurától megtudtuk, hogy azért a férfiakat sem kell félteni, ugyanis újabban bunkósággal és már-már a pofátlanság határát súrolva próbálnak felszedni minket. Bocs, téged nem érdekel, hogy nem érdekelsz? című cikkünk természetesen a lányok körében megértő fülekre talált, a kommentekből összeállított véleménycsokrunk itt olvasható.

A pasi, aki ismét nem csajozni indult...

"A péntek este néhány barátommal megint egy belvárosi kocsmában talált minket. A társaság hattagú volt, melyből mindössze ketten voltunk szinglik. A velünk mulató négyes két párt alkotott. Ők, ahogy az lenni szokott, hamar unalmassá váltak, mivel kizárólag a szerelmeikkel voltak elfoglalva, ráadásul korán le is léptek. Így megint ketten maradtunk. Nem sokkal később a társam a témát máris a csajok felé terelte. Leginkább arra volt kíváncsi, szerintem mivel érdemes nyitni egy lánynál, ha egy ilyen helyen leszólítja.

Ekkor vettem csak jobban szemügyre őt, és esett le, hogy míg én pusztán egy esti dumálásra és sörözésre készültem, ő egészen más célokat tűzött ki éjszakára. Szépen vasalt és drága ingben feszített, frissen borotválkozva, kipucolt bőrcipőben, stb. Ahogy azt kell."

Egy kis háttérinfó Olivér barátjáról:

Szépen megtermett srác, majdnem két méter. Mackós alkat, de rendszeresen és keményen sportol. Bár a húszas évei közepén jár, jól menő vállalkozó, akinek saját kertes háza van Budán, új kocsi és egy szép kerek bankszámla mellett. Eddig ő is tartós kapcsolatban élt, és legjobb tudomásom szerint nem az ő hibája volt, hogy vége lett. Sosem volt nagy csajozó, hétévnyi ismeretségünk óta most először fordult elő, hogy tartósan szingli lenne. Így indult hát neki az ismerkedésnek.

"Igencsak el kellett gondolkodom a válaszon, hogy mivel is kellene nyitnia, hiszen én sem szólítottam már le jó ideje csajokat, és ha őszinte akarok lenni, egyébként sem az ilyen bárokat tartom ideális helynek erre. Végül azt tanácsoltam neki, mutatkozzon be, és kérdezze meg a hölgytől, meghívhatja e valamire. Tudom, nem túl eredeti, de nem hiszem, hogy ennék jobban előre kellene tervezni. Sokkal egyszerűbb ugyanis, ha a helyzet hozza és adja magát.

Miután gyorsan megbeszéltük, hogy valójában nem tudom, mit is mondjon, megkérdezte, szerintem kinél lenne esélye. Rövid mérlegelés után azt feleltem, nyugodtan próbálkozzon bárkinél, legfeljebb nem jön össze."

Ezután lehetőségem volt végignézni, hogy az alapvetően félénkebb és kevésbé egoista pasik miért is nem szólítják le a lányokat. Nem is hittem, hogy a mai csajok ilyen ijedtek és elutasítóak.

"Egy óra leforgása alatt a cimborám hozzávetőlegesen fél tucat hölgyet szólított le, és ebből még egy elfogadhatóan kedves visszautasítást sem sikerült összeszednie. A legtöbben ugyanis szigorú és határozott nemmel válaszoltak a megszólításra, majd pedig tüntetőleg elfordultak. Azt, hogy mindenkinek barátja van, hamar kizártam, méghozzá az öltözködésük alapján. Miniszoknyák, dekoltázsok, magas sarkú cipők és partismink."

Kérdem én, hogy akinek van pasija, minek öltözik ilyen kihívóan?

"Így nem is csodálom, hogy manapság a srácok nem túlságosan kezdeményezők. Egy idő után már magam sem számoltam, hány sikertelen próbálkozást néztem végig az asztalunktól, mire végre változás állt be.

Nem hallottam, mit mondott a lánynak, de láttam, hogy az asztalunk irányába int. Amikor a kiválasztott hölgy felém pillantott, elmosolyodott, és megindultak együtt felém. A lány odaérve gyorsan bemutatkozott, kezet nyújtott, majd leült, közvetlenül velem szembe. Én mostanában nem igazán vagyok nyitott az ismerkedésre, így nem vagyok túl beszédes egy ilyen társaságban, de azt hamar észrevettem, hogy új asztaltársunk sokkal több figyelmet fordít nekem, mint a nálam jelentősen aktívabb és érdeklődőbb barátomnak. Alig egyórányi közös iszogatás után feltűntek a leányzó barátai, és szóltak, hogy mennének, így ő is elbúcsúzott. A haverom élt az alkalommal, és gyorsan megkérdezte, megadná-e a számát. Mire a lány azt a választ adta, hogy nem. Majd felém fordulva hozzátette: 'De neked szívesen megadom'. Én ezt némi gondolkodás után elutasítottam, minek hatására olyan döbbenet és sértettség ült ki a lány arcára, hogy azt kiállításon kellene mutogatni. Végül morcosan távozott."