Hírfüggőség - valódi betegség vagy téveszme?

Az Y generáció (1980 és 1995 között születettek) és a Z nemzedék (1996-tól napjainkig) egy technológiailag túlterhelt közegben éli az életét. Míg az előbbi beletanult idővel, addig az utóbbi ebbe is született. Az Y generáció a fogyasztói társadalom alakítója és húzórétege, akik tökéletesen eligazodva a legújabb trendek között, a legpergőbb ritmusban élik az életüket. Főként ezekben a körökben terjedt el az úgynevezett hírfüggőség, mint betegség.

Naprakésznek lenni nem luxus - elvárás

A mai felgyorsult világban a környezet és az egyén is elvárja önmagától, hogy naprakész legyen. Ugyanakkor képtelenség egy embernek a világgal lépést tartani, néhányan viszont mégis megpróbálják ezt. A médiafüggés összetett, melynek csupán egy része a hírfüggőség. Az úgynevezett hírfüggők képesek órákon át bámulni a számítógép vagy a televízió képernyőjét csupán azért, hogy tisztában legyenek a friss hírekkel, eközben pedig csak a legelemibb szükségleteiket elégítik ki.
Csakúgy, mint más betegségeknél, akkor lehet kezelni, ha a beteg is beismeri, hogy gondjai vannak és segítségre szorul, csakhogy ez esetben a „beteg” a lehető legritkább esetben ismeri el, hogy ami a mindennapjai része, az nem egészséges. Éppen ezért a legnagyobb gond, hogy nincs általános gyógymód, a szakemberek csak a beteg személyére szabva tudnak-próbálnak segíteni, de természetesen csak akkor, ha a betegségtudat mégis fellép, és a hírfüggő segítséget igényel, vagy más problémák miatt kerül az egészségügy látóterébe a beteg és esetleg a komplex kezelés részeként próbálják megszüntetni a hírfüggést (is).

Milyen tünetei vannak a hírfüggőségnek?

Az egyik legalapvetőbb, hogy a számítógépeden hírportál a kezdőlap. Mi több, nem elégszel meg eggyel, hiszen ugyanarról a hírről szeretsz több forrásból is értesülni, hogy átlásd a helyzetet. A másik, hogy nem bírsz ki 24 órát anélkül, hogy legalább a mobilodon ne olvass bele a nagyvilág híreibe. Ha ez mégsem sikerül, rossz érzésed támad, feszültté válsz, félelmek ébrednek benned, hogy máris lemaradtál valami nagyon fontosról. Csak az lebeg a szemed előtt, hogy minél hamarabb pótold a lemaradást. Előfordulhat, hogy a személyes gondjaidat is háttérbe szorítod, esetleg a kötelezettségeidet hanyagolod, mert bármihez is látnál, előbb csekkolod az aktuális híreket. Aztán ott ragadsz. További tünet az időérzék elveszítése: nem méred fel, mennyi időt lógsz a neten, az ezzel való szembesítés a családtagok részéről feszültséget okoz, sőt akár konfliktusokat is előidézhet. Ha valami újat hallasz társaságban és te még nem olvastad, vesztesnek érzed magad, vagy lúzernek, hiszen nem létezik, hogy te ezt másod-harmadkézből hallod és nem te vagy a friss hírek szolgáltatója a társaságban. Bármilyen családi esemény közepén kényszeresen szorongatod a telefonod és akkor is belelesel abba, ha egyébként számodra különben kellemes dolgok történnek, szeretteid vesznek körül, vagy fontos lenne a figyelmed mások számára. A kulcsszó egyébként a "kényszeres vágy" és a feszültség. Túl erős a késztetés, és ha nem elégül ki a vágy - ebben az esetben a hírek csekkolására -, akkor irreálisan nagy belső feszültségek keletkeznek, amelyeknek ritkán van pozitív levezetése. Rendszerint ingerültségbe fullad. A hírfüggés kísérője egyébként a bűntudat is, hiszen a beteg érzi, hogy az, amit művel, nem "normális", mégis képtelen ellenállni a kísértésnek, így ördögi kör alakul ki.

Globális falu az internet?

Szakemberek szerint egyértelmű, hogy ez az új betegség az új korszak hozadéka. Azé a korszaké, melyben úgy nő fel egy generáció, hogy elképzelhetetlennek tartja az életet az elektromos eszközök nélkül. Ebből következik, hogy ami ma még egy mondvacsinált betegségnek tűnik, az néhány év múlva komolyan befolyásolhatja a világ társadalmát.
Az internet, mely a világot egy globális faluvá varázsolta, áldás és átok egyben. A látókört szélesíti, de számtalan gondot is okoz, megannyi új típusú betegség kiváltója lehet és a már ismert veszélyek mellett, beláthatatlan problémák forrása is.