Mellrák – tudod, hogy mit és hogyan kell kérdezned, ha felébred benned a gyanú?

Az apró göbök, pici csomók jelenléte a melledben, különösen peteérés környékén valamint a menstruáció alatt is természetes. Éppen ezért érdemes a mellvizsgálatot a menstruáció utáni 3-4 napra időzíteni, addigra már megnyugszik a hormonháztartás, és az akkor tapintható csomók jelenléte már nem feltétlenül természetes, bár fontos tudnod azt is, hogy a tapintott csomók közül 10-ből 8 a legtöbb esetben ártalmatlan. Ám, mi van, ha mégsem? Valójában az a jó, ha a csomók miatt olyan erős gyanú ébred benned, hogy mindenképp tudni akarod, mi van a háttérben. Mert akkor orvoshoz fordulsz és utánajársz a dolognak.

Ám tudod, hogy kitől és mit kell kérdezned ahhoz, hogy megnyugodj, vagy bizonyosságot nyerj?

Kérdések vaktában, válasz nélkül

A melldaganaton átesett vagy azzal küzdő nők egy része őszintén számol be kálváriájáról és közülük nagyon sokan említik azt is, hogy az első időszakban tehetetlennek érezték magukat. Fogalmuk sem volt arról, hogy mit kellene kérdezni, kérdéseikkel vaktában tapogatóztak vagy éppen lepattantak a kérdések az egészségügyről. Mert kérdezni nem is olyan könnyű. Mert a jó kérdéseket nem egyszerű megfogalmazni, és a félelem, a bizonytalanság megbénítja a gondolkodást. A váratlanul megízlelt kiszolgáltatottság pedig azokat is elhallgattatja, akik az élet más területén remekül kommunikálnak. Máskor azért nehéz a kérdezés, mert a veled szemben ülő orvos – bár tökéletes szakember – mégis csak ember, és ha nem vagy elég asszertív, ha nem képviseled erővel az érdekeidet, ha nem mersz kérdezni, lehet, nem kínálja fel magától a válaszokat. Pedig olykor a betegség kimenetele, sőt akár az életed is múlhat azon, mennyi idő alatt törsz keresztül az egészségügy páncélján, mennyire gyorsan jutsz el a megfelelő intézménybe, szakemberhez, kezelésre.

Ehhez azonban meg kell tanulnod képviselni saját magad, és meg kell tanulnod kérdezni is. Akkor is, ha türelmetlenséget vagy közönyt tapasztalsz. Türelmet és erőt kell felmutatnod, akkor leginkább, amikor a világ összeomlan készül körülötted. Ne lépj tovább, egyszerűen ne állj fel addig a székből, amíg a szakember nem válaszol pontosan, kimerítően, és számodra megnyugtatóan minden kérdésedre.

Vegyünk egy alaphelyzetet, amely bárkivel megtörténhet:

Szombat este, zuhanyozás előtt (szigorúan menstruáció utáni napon) találtál néhány apró csomót a bal melleden. A rémület jéghideggé változtatja a vérkeringésed, mozdulni sem tudsz. Az első gondolatod nyilván az, hogy nem létezik, veled ez nem fordulhat elő. A pánik és remény között vergődsz hétfő reggelig, amikor végre orvoshoz kerülsz (reménykedsz abban is, hogy hétfőn reggel igenis van szabad hely, nem kell estig vagy még tovább várnod az első találkozásra az orvossal).

Hova fordulsz? A nőgyógyászodhoz, mert minden női panasszal hozzá fordulsz. És természetesen biztos vagy abban, hogy jó helyen jársz, akkor is, ha nincs saját orvosod, ha „csak” a körzeti nőgyógyászati rendelőbe jutsz el. Elmondod, mit találtál, de tulajdonképpen abban reménykedsz, hogy az orvos majd legyint egyet. Vagy mégsem? Most először nem elégszel meg annyival, hogy jöjjön vissza két hét múlva?

Az orvos, aki először lát a gyanú feltámadása után, nem tudja megmondani pontosan, hogy hova vezet a csomó. Tapintásra ő se fogja tudni minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy ártalmatlan e vagy sem. Nem tudja megmondani elsőre, mi történik majd pontosan veled, mi lesz a gyerekkel, megmarad e munkád, azt se egészen pontosan milyen, kezelések várnak e rád– ha várnak. De a fenti kérdésekre feltehetőleg tud válaszolni és jó eséllyel tud elindítani azon az úton, ami mentén megkönnyebbülhetsz, mert a csomók ártalmatlanok, esetleg elindít azon az úton, ami a gyógyulás felé visz.