"Engem bántanak, anya, bántanak, apa" - Mit tegyen a szülő, ha a gyerek azt meséli, molesztálták?

A Törd meg a csendet! felhívás nyomán egy édesapa levelet írta nekünk. Azért jelentetjük meg szerkesztés nélkül a levél teljes tartalmát, mert amiről ír, az tipikus. És az is tipikus, hogy tanácstalan a szülő, összezavarodik, és vagy kapkodni kezd vagy letorkollja a gyereket.

"Elváltam, a kislányomat az anyja neveli, akinek van egy élettársa. Ez az élettárs a kislányom elmondása szerint rendszeresen megfogatja a pisilőjét a kislányommal, és azzal fenyegette meg, hogy megöli, ha el meri mondani. Az anyja azt mondja a kislánynak, hogy mondja azt, ezt a pisilős dolgot az apuka, vagyis én találtam ki. A lakóhelyük szerinti Gyámhivatal, Gyermekjóléti Szolgálat együttműködik velük, mivel amikor először jeleztem nekik, hogy miket mond el a kislányom, nem intézkedtek. Fogalmam sincs, mit tehetnék."

Nagyon fontos tudni, hogy a nyilvánosságra került eseteknél sokkal többször fordul elő, hogy egy gyermek szexuális molesztálás áldozatává válik. Természetesen sokkoló az ezzel való szembesülés, és az első gondolat is természetes, amikor valaki hárítja ennek igazságát. Mert nem létezik, olyan nincs, hogy a gyermekünket bántsa valaki, pláne nem a párunk, a nagybácsi, vagy éppen a humoráról híres unokatesó. De mi van, ha mégis? Mi van akkor, ha nem a kicsi fantáziája lódult meg? Vajon egy három-négy-ötéves rendelkezik már olyan szexuális fogalmakkal, amelyek mentén le tudja írni, pontosan mi történt vele? Vagy könnyebb azt hinni – és aztán elhessegetni a kicsit –, hogy valamilyen tiltott filmélmény elevenedik meg az agyában?

Alapelv: a kicsi igazat beszél

A Life.hu szakértője, Kamarás Péter ügyvéd, c. egyetemi docens véleménye szerint a fenti helyzet rendkívül súlyos, és bármilyen kényelmes lenne szőnyeg alá söpörni a problémát, semmiképp nem szabad meghazudtolni a gyereket. Az alapállás legyen az, hogy a kicsi igazat beszél, de bármennyire is féltjük őt, ne rohanjunk fejjel a falnak. Előfordulhat az is, hogy a gyerek mégis félreértett valamit, vagy egyszerűen már akkorka, hogy tudja, ezzel bizony kellemetlen helyzetbe hozhat egy általa nem kedvelt személyt (például a mostohaapát), így fegyverként is használhatja a vádat. (A történetből sajnos nem derült ki, hány éves gyermekről van szó).

Szakértőnk véleménye szerint van út az igazság felfedéséhez, és ki is kell deríteni, mi történik a kicsivel. Egy ilyen helyzetben egy dolgot biztosan nem tehetünk, ha a gyerek mesélni kezd: nem fordulhatunk el, nem csukhatjuk be a fülünket, a lelkünket, mert a gyermek által megfogalmazott "élményeknek" oka van. Akár a szörnyű igazság, és valóban molesztálják, akár akkora a harag és a feszültség benne valami más miatt, hogy így akarja felhívni magára a figyelmet. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ahogy fegyver a „nemszeretem” családtag ellen a vád a gyerek kezében, az lehet egy féltékeny vagy haraggal teli szülő kezében is, aki esetleg így szeretné megszerezni a gyerek feletti felügyeleti jogot, vagy egyszerűen csak így „tart be” ellenfelének.

A szexuális molesztálás vádja, azonban nagyon súlyos vád, és amíg egy gyerek "szabadon mesélhet”, egy felnőtt már felelős szavaiért és tetteiért is, így amennyiben hiszünk a gyereknek, akkor sem ugorhatunk a gyermek szavai nyomán a megvádolt személy torkának, sőt óvatosan kell a rendőrségi bejelentés lehetőségét is megközelíteni.

Szakértőnk véleménye szerint a következő út áll előttünk:

1. Hiszünk a kicsinek – ezért az első és legfontosabb feladat, hogy a továbbiakban egyetlen pillanatra sem hagyjuk kettesben a gyereket a „lehetséges” molesztálóval. De ne osszuk meg még véletlenül se a gyermek által „megsúgott” információkat vele, vagyis ne adjuk ki a gyereket.

2. Amennyiben közös az élettér, vagy vannak közös programok, folyamatosan figyeljük a kettejük között zajló interakciókat.

3. Ne csak arra figyeljünk, amit a pici a szavaival mesél, hanem figyeljük a metakommunikációs jelzéseit is. Feltehetőleg a szülő ismeri legjobban a gyermekét, és ha megváltozik a viselkedése, akkor az jelezheti a megfogalmazott problémát is.
Megváltozott viselkedés alatt például szorongásos tünetekre gondolhatunk:
- a kicsi újra bepisil (pedig már szobatiszta volt)
- rágni kezdi a körmét, szopni az ujját
- túlérzékennyé válik, váratlanul elsírja magát olyan dolgok miatt is, amik addig nem okoztak feszültséget
- alvásproblémák lépnek fel, nem akar egyedül maradni a szobájában
- megmagyarázhatatlan érzelmi hullámzások - düh, szomorúság jelentkezhet
- játékában szexuális elemek bukkannak fel - csókolóznak, szexuális aktust imitál a babákkal/ vagy szexuális mintájú játékokba vonja be a környezetében lévő gyerekeket

4. Amennyiben erősödik a gyanú, hogy a kicsi valóban igazat mond, akkor egy független szakértőt kell bevonni a dologba, vele kell megosztani kétségeinket és félelmeinket. A szülői gyanút a gyermekpszichológus szakértelme megerősítheti és ennek alapján a bűncselekmény megalapozott gyanúja kikerekedik. Ekkor viszont már elkerülhetetlen a büntető feljelentés, ám a hamis vád nagyon veszélyes következménnyel - szabadságvesztés büntetéssel - jár, így körültekintően kell bánni a jogi lehetőséggel, és ez a vád még véletlenül se a célpontnak választott szülő (nevelőszülő) revolverezéséül szolgáljon.

5. Ha jogi útra tereltük a dolgot, el kell érnünk azt is, hogy a megvádolt személy a továbbiakban ne férjen a kicsihez és semmilyen módon ne tudjon nyomást gyakorolni rá vagy megfélemlíteni őt. Ennek azonban jogilag szabályozott menete van, amelyhez már kapunk segítséget.