Müller Péter: "Hatalmas önbecsapás"

A szakadék rendszerint nem ott van, hogy nem tudod, mi lenne számodra a jó, hanem ott, ahol tudod, de képtelen vagy megvalósítani. „Szeresd felebarátodat!” – mégsem szereted. „Boldogok a szelídek!” – mégsem vagy szelíd. „Teremts békét a szívedben!” – mégis örökösen háborogsz. Vagy itt van ez is: „Ne félj!” – és mégis örökké félsz és szorongsz. A baj a megvalósításnál van. A „hogyan”-ra nem igen van jó tanács.

„Tanulj meg fiacskám komédiázni!” – mondja a nóta. De tessék mondani: hogyan tanuljak meg komédiázni, ha fáj a testem, a lelkem, s főleg, ha semmi kedvem hozzá, mert végtelenül szomorú vagyok? „Ne légy szomorú!”… De hogyan ne legyek szomorú?! Elolvashatod és megtanulhatod a világ legjobb szakácskönyveit. De ha nem tudsz főzni, ehetetlen ételt fogsz csinálni. Már a hagymavágásnál is gondod lesz. Ezért van az, hogy a világ legszebb, legnemesebb, legigazibb és legszentebb gondolatai mind a könyvekben vannak. Körülnézel az életünkben: mintha meg sem írták volna őket. És ez még nem is olyan nagy baj. A nagy baj az, ha azt hiszed: jó vagy, igaz vagy, szent vagy, s azt is éled, amit a fejedben már tudsz, és helyesnek vélsz. Hatalmas önbecsapás, s természetesen mások becsapása is.