A régiek úgy gondolták, hogy a fény a téli napfordulón születik meg, és a nyári napfordulón ér uralkodásának csúcsára. A nap nyári diadaltora termékenység- és bőségünnep volt, melynek hagyományai mai keresztény neve ellenére – Keresztelő Szent Jánosról, szláv nevén Szent Ivánról nevezték el – jóval régebbre, a pogány időkre nyúlnak vissza.
A keresztény egyház tanításaiba remekül illeszkedett a fény és sötétség harcának misztériuma, így keresztény tartalommal feltöltve beillesztette ünnepei sorába – júniust a népi kalendáriumok sokáig Szent Iván havaként tartották számon.
Érdekesség:
Szent Jánost egyébként meglehetősen küzdelmesen szőtték bele az ünnep történetébe: Szűz Mária Erzsébetnél való látogatása alkalmával az Üdvözítő közelsége miatt János is megszenteltetett anyja méhében, Erzsébetet pedig eltöltötte a Szentlélek. A magzat Mária köszöntésére felujjongott az anyja méhében, és örömében ugrálni kezdett – a kissé nyakatekert magyarázat szerint ezért is szokás Szent Iván éjjelén tüzet ugrani.Keresztelő Szent János ünnepeként azonban jelentősége igen halovány, ellenben előestéjén a pogány kori szokások gyakorlása a mai napig széles körben dívik az északi féltekén.
Termékenységünnepként a nyári napforduló rítusainak egyik központi témája a pártalálás volt: a bőséget hozó éjszakai virrasztás alatt gyakran szövődtek szerelmek.
A pogány szlávok nem bízták a véletlenre a dolgot: ők rendre tóparton, örömtüzek mellett ünnepelték az eljövendő bőséget, és miután feláldoztak egy fehér tyúkot és egy fekete kakast, hosszas körtáncot lejtettek, míg ki nem aludtak a tüzek. Ekkor levetkőztek és a vízbe ereszkedtek, ahol az éj és a hullámok leple alatt óriási szexpartit csaptak.
Tarkovszkij Andrej Rubljov című filmjében elevenített fel egy ilyen jelenetet.
Az északi népek mondái szerint a nyári napforduló éjszakáján megnyílnak a világok közti kapuk, és ilyenkor (hasonlóan a halloweenhez) szabadon járnak-kelnek a szellemek, manók, koboldok és tündérek az emberek között, és az arra elhivatottak könnyebben léphetnek velük kapcsolatba:
Shakespeare Szentivánéji álom című darabja ennek a hiedelemnek már-már paródiaszerű feldolgozása.
Az ünnep elengedhetetlen kelléke a tűz, mint a nap hatalmának szimbóluma – őseink tűzgyújtással támogatták az égi király uralmát. Örömtüzeket raktak, égő fáklyákkal körbejárva próbálták megóvni a termést és a jószágot a rossz szellemektől, vagy éppen – jelképezve a Nap égi útját – tüzes kereket gurítottak le a dombról egy folyóba vagy tóba. A tűzugrással a nap érlelte termés nagyságát szerették volna befolyásolni, ezért a legrátermettebb ifjak szívesen fitogtatták erejüket vele.
Mivel a közösség sorsa függött a jó terméstől, ilyenkor a települések apraja-nagyja együtt ünnepelt, és ez a jó szokás máig fennmaradt: a Szent Iván-éj víg társasági esemény, amit vétek lenne egyedül tölteni! Szerencsére erre a varázslatos éjszakára könnyű programot találni – nálunk sajnos nem adnak ki munkaszüneti napot a felhőtlen megünneplésére, mint a szerencsés svédeknél, ezért idén a Szent Iván-éji bulik szombaton lesznek országszerte.
További érdekesség:
Szent Iván, vagy Keresztelő Szent János napja június 24., annak előestje, a 23-áról 24-ére virradó éjszaka a Szentivánéj. Valójában az ünnep apropóját szolgáltató nyári napforduló június 21-én van, de a naptárreformok miatt a hozzá kapcsolódó ünnep pár nappal eltolódott, és ez a távolság az idők folyamán csak nőni fog.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.