A tartalékos lány tulajdonképpen folyamatosan a cserepadon ül, és amikor egy játékos lesérül, netán nem ér rá játszani, beállítja az edző bá’. Ha ott ülsz a kispadon, még csak nem is számítanál rá, de mégis így van: az edző másik játékossal szaggatja a labdát hétfőtől péntekig, aztán jöhet a csere.
De mégis, hogyan jössz rá, hogy te bizony nem a pályán vagy, hanem a kispadon?
Bár már hetek óta arra vársz, hogy egy előre egyeztetett időpontban találkozzatok, mégsem akar ilyen típusú randi összejönni, viszont rendszeresen megkínál egy péntek esti fröccsel, esetleg érkezik az „Egy óra múlva a Belvárosban?” üzenet. És te ugrasz.
Elindulsz hatalmas reményekkel. És akárhányszor játssza el ugyanezt, újra megdobban a szíved, minden egyes alkalommal, amikor meglátod a nevét a kijelzőn, és még mindig nem esik le, hogy nem a te társaságodra vágyik hatvan perc múlva, csak szimplán nem ér rá a nője, és azért egy-két órára te is jó leszel, meg valamennyire be is jössz neki, csak épp nem annyira, hogy a te lehess a barátnő.
Bizony, ha létezne tartalékoscsaj-tartási kódex, abban hatalmas, vastag betűkkel lenne szedve a következő szabály: Sose vidd nyilvános helyre! Mindig nála vagy nálad találkozzatok!
Kezded már felfogni, ugye? Mégis miért vinne el egy forgalmas, nyilvános helyre, ahol akár a haverjaival is összefuthattok véletlenül, és szörnyen kínos lenne a bemutatás pillanata. Mert ugye a „Helló, Feri, ő itt a barátnőm, Kata” még véletlenül sem lenne igaz, hiszen nem vagy a barátnője. De akkor mije vagy? És az csak a jobbik eset, ha valóban te vagy Kata, és nem a másik tartalékossal keveri össze a nevedet, ami igazából Eszter.
Tehát, ha sose hív máshová, csak a biztonságos kéró négy fala közé, akkor bizony nem te vagy az első számú.
Minden bátorságodat összeszedve úgy döntesz, te hívod el végre valahova. Először megpróbálsz egy előre megtervezett kávézást, de sajnos épp akkor nem ér rá. Aztán ellene fordítod a saját fegyverét, és nekiszegezed az „Egy óra múlva a Belvárosban?” kérdést, ami egészen visszautasíthatatlannak tűnik, de ő sajnos ismét pont most indult el a lemondhatatlan programjára.
Aztán elkönyveled, hogy nem akar semmit, nem kellesz neki, majd pár nap múlva megszólal éjjel a telefon, és megkérdezi, nem mész-e át. Átmész. És kezdődik elölről az egész. Még mindig nem esett le, hogy melyik pozícióban vagy?
Az a fránya Facebook nem hazudik. Nem csak azért, mert egyetlen közös képetek sincs (nem is lesz), és nem is csak azért, mert megláttad, hogy egy másik hölgy társaságában múlatja az idejét egészen gyakran, de már az is feltűnhetett, hogy a beszélgetéseiteket sosem te kezdeményezed.
Ha megteszed, akkor is csak ott villog a látta 5 perce, aztán a látta 10 perce, majd a látta 4 napja státusz. Hiszen nem tud válaszolni, mellette ül a felvállalható asszonyka. Ha akar valamit, akkor majd úgyis ír. Márpedig nem azt akarja megkérdezni, hogy milyen napod volt, azt majd megkérdezi egyeskétől, ketteske mindössze egy kérdésre alkalmas: „Akkor összefutunk egy óra múlva?”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.