A forró napok horrorsztorija - Te is rettegsz a fürdőruhától?

Kis túlzással általában már februárban a gondolataid előszobájába kerül az áhított bikinialak és a vele járó macerák, problémák, frusztrációk sokasága. A húsvéti nagy evések után már fizikai szintre emeled a dolgot: aktívan belekezdesz az edzésbe, a méregtelenítésbe és a kalóriák számolásába, júniusban pánikszerűen keresed a szezon legjobb lubickolós darabját, amiben nem látszik nagynak a hasad. Apropó, tuti, hogy ebből a tíz dologból van olyan, amit nem tudtál a bikinikről.

A nap, amikor mindenki előtt kitárulkozol

Majd eljön az első nap, amikor a rengeteg befektetett (vagy nem befektetett) munkát a nagyközönség elé tárod. A szemed sarkából figyeled a visszajelzéseket, miközben a vízparton mások vizslatják a domborulataidat – a lányok a narancsbőrödet.

A Life.hu klinikai szakpszichológusa, Somogyi Katalin tapasztalatai szerint a nők általában örökös küzdelmet folytatnak a testükkel, próbálnak minél jobban tetszeni a férfiaknak, ez egy egészséges ösztön. A gond ott kezdődik, ha a “tetszeni akarás” vágya és öröme átfordul egy többségében negatív tapasztalatba, vagy ha a személy az öröm helyett kudarcokat él meg, és úgy érzi, ez egy szélmalomharc.

Mit mond a szakértő?

„A probléma hátterében általában egy testképzavar – az illetőnek téves, negatív képzetei vannak a saját testéről – áll. Ehhez társulhat még önbizalomhiány, szégyenlősség, kommunikációs nehézségek is. A probléma gyökere a gyerekkorra vezethető vissza, ha valakit kudarcok értek. Ha nem kapott elég pozitív visszacsatolást, vagy akár egyik vagy másik szülő sokszor öntudatlanul negatív visszajelzéseket adott számára, akkor leértékelő énképet alakíthatott ki az illető. A család mellett a kortársak is kiközösíthetik valamilyen testi másság miatt. Ennek emléke sokszor olyan nagyon élesen bevésődik az ember memóriájába, hogy azt a terápiák során is tapasztaljuk. A szégyenlősség vagy az önelégedetlenség sok esetben »láthatatlan« marad a közvetlen környezet és a barátok számára is, egyrészt azért, mert nehezen fogalmazható meg ez a lappangó érzés, másrészt azért, mert a személy megszokja, hogy ezzel együtt él, és nem ismeri fel, mennyire akadályozza őt a céljai elérésében."

A szépség és a tökéletes bikinialak relatív, hiszen egyesek még 72 évesen is büszkén viselik az alig takaró ruhadarabot, a molettebb hölgyek is nyíltan vállalják bájaikat fürdőruhában, és nem rejtegetik testüket.

„Rosszabb esetben a saját testünkkel való elégedetlenség krónikus marad, ami sokszor pótcselekvésekhez vezet - akár műtétet is bevállal az illető -, ami ideiglenesen megszünteti a panaszokat, de a probléma gyökerét nem. A tetszeni akarás rögeszmévé, súlyos függőséggé válhat, szélsőséges esetben sorozatos plasztikai műtéteknek veti magát alá az érintett. Ez egy tökéletes csapdahelyzet, aminek nincs vége, hiszen az elégedetlenség mindig kiújul, és mindig valamivel csökkenteni kell. Alapvetően az a tapasztalat, hogy ha egy egészséges pozitív énkép alakul vagy alakult ki, akkor nem hasonlítjuk magunkat másokhoz” – mondta Somogyi Katalin.

Az összehasonlítgatás, másokhoz méregetés inkább egy kényszer, ami általában akkor indul el, ha valaki keresi önmagát, vagy elégedetlen saját magával. Ez lehet egy természetes folyamat, kamaszkorban vagy fiatal felnőttkorban. Az identitás felépítésében ez normális, de ha ennek a mértéke túlzott vagy negatív, akkor az már káros hatással van az ember énképére.

Hova vezet az önostorozás?

A pszichológus elmondása alapján ezek a kényszeres negatív gondolkodási rítusok általában automatikusak és reflexesek. Az ember gyakran észre sem veszi, hogy fél órája ezen gondolkodik, vagy ha felismeri, akkor se tudja hatékonyan leállítani, ilyenkor kell szakemberhez fordulni, a meditációs, relaxációs és egyéb önsegítő technikák is nagyon sokat segítenek ebben.

„A cél az, hogy ezeket a rögeszmévé vált belső monológokat, önkommentálásokat, »kérődzéseket« oldani tudjuk, csökkentsük a kényszerességet. Általában az emberek a saját problémájukon kényszeresen gondolkodnak, ez egy természetes jelenség, a gond akkor kezdődik, ha ez már sok időt elvesz, és az embernek komoly lelki szenvedést okoz. A pszichoterápia segít felismerni a probléma gyökerét, az igazi okokat, ezáltal a csapdahelyzetnek is vége lesz. Ha megszűnik a pótcselekvés, vagy a tetszeni akarás függősége/rögeszméje oldódik, lezárulhat a negatív körfolyamat.”