A mai napot csak akkor kapod meg teljes egészében, ha elengeded a tegnapot

Nem vicc, a betegségnek is vannak előnyei. Foglalkoznak velünk, ápolnak minket, kevésbé kell konfrontálódni a környezettel, és bizony kisebb mértékben kell felelősséget vállalni saját magunkért.

Attól még, hogy zsákszámra olvassuk a spirituális könyveket az elengedésről, és érezzük is belül ennek az igazságát, nagy valószínűséggel ragaszkodni fogunk a viselt dolgainkhoz.

Ragaszkodni fogunk hozzájuk, mert segítenek minket, vagy azt hisszük, hogy segítenek minket. Nincs az az ember, akiért lemondanánk róluk, hiszen ha megtennénk, akkor azt gondoljuk, hogy az veszélybe sodorhatná a túlélésünket, ezt az áldozatot pedig senkiért nem hozhatjuk meg. Bármit, de ezt nem.

Az egyetlen esélyünk abban van, hogy felismerjük, csak akkor válthatja fel a rosszat a jó, a jót a még jobb, ha képesek és hajlandóak vagyunk az elengedésre. Nincs szükség fájdalmas búcsúra, hiszen van, hogy ugyanazt szeretnénk megkapni, csak egy teljesebb formában, jobb minőségben. Ha ezzel a céllal és szándékkal tesszük, máris könnyebb. Sőt ez nem is olyan, hogy "két dudás nem fér meg egy csárdában”, hiszen a mi vágyott dudásunk ennél sokkal szégyenlősebb. Ő csak akkor fog színre lépni ha tiszta a terep, így hát egyszerűvé válik a képlet.

Én nagyon sokáig azt hittem, hogy az elengedés veszteséggel jár. Bizonyos értelemben természetesen így is van, de néha megkönnyebbülés elveszíteni dolgokat.

Ezeket is csak akkor tudod elveszíteni és megszabadulni tőlük, ha elengeded őket, különben egy láthatatlan pórázzal összekötve rángatod magaddal, bármerre mész a világban. Ezek az emóciók nem velünk született negatív érzések. Mi magunk szereztük őket. Így elengedni is csak nekünk áll hatalmunkban. Nekünk viszont hatalmunkban áll.