„Ha ott a pasim, nem jöhet fel” – beengedjük-e az állatot az ágyunkba?

Háziállatunknak különböző módokon adhatjuk tudtára, hogy mennyire szeretjük. Amikor a jutalomfalat már ósdinak számít, akkor kerül előtérbe az egyik legintimebb szféránk, az ágyunk – illetve az, hogy megosztjuk-e vele. A dolognak azonban van árnyoldala is, hiszen ha kedvencünk megszokja a jó életet, egy idő után komoly, hadvezéreket is zavarba hozó harccá alakulhat át a két fél közötti területfoglalás.

Egy frissen végzett amerikai kutatás eredményei azonban azt sugallják, hogy megéri beengedni az ágyunkba kedvencünket. A kutatók 150 személy alvási szokásait vizsgálták, 49 százalékuk rendszeresen aludt együtt házi kedvencével. Az eredmények alapján

és másnap kipihentebbnek érezték magukat attól, hogy este ott szuszogott mellettük az állatuk.

A kutatás vezetői így foglalták össze a vizsgálatokat: "Sok gazdi családtagként kezeli a kisállatát, ezért könnyebben vonják bele a hétköznapi dolgaikba őket. Mivel az emberek jelentős időt töltenek alvással, egy kisállat tulajdonos előbb-utóbb vágyni fog arra, hogy éjszaka is közel tudja magához kedvencét.” A kutatásban részt vevő állattartók 20 százaléka azt mondta, hogy állatuk zavarta őket, ezzel szemben 41 százalék azt állította, hogy a négylábúak jótékony hatással voltak rájuk. A 20 százalékot leginkább a horkolás, a nyöszörgés, a mászkálás és a mocorgás zavarta álmában. Egyesek úgy érezték, jól aludtak, de a mély alvás szakaszaiban nem volt kellemes, hogy más is fekszik mellettük az ágyban.

Ugyanakkor a kutatás nem volt reprezentatív, és önbevalláson alapult, hiszen nem vizsgálták meg előzetesen a résztvevők egészségi állapotát, így az összesen 74 gazdi visszajelzése nem tekinthető teljesen fix kiindulási alapnak. Ugyanakkor a kutatók számára is világossá vált, hogy egyre gyakoribb jelenség a háziállatok hálószoba-foglalása, ezért további vizsgálatokat akarnak elvégezni ezen a területen.

Hogy látják ezt a kérdést a Life.hu olvasói?

Ezt szerintem gazdija válogatja. Én nem szeretek a kutyával aludni, mert pörög, forog álmában, van, hogy felkel ugatni, ha akció van kint az utcán. Nekem fontos a nyugodt alvás, így amíg nincs gyermekem, mindenképpen törekszem átaludni az éjszakákat. Az édesanyám viszont mindennap a kutyával alszik, aki először 5-kor kel, és kikéredzkedik pisilni. Akkor felkel vele, kiengedi, majd öt perc múlva vissza, aztán egy órára visszafekszik, amíg az ő ébresztője is megszólal. Ez az óraátállításkor lett ciki, amikor a kutya elkezdett négykor kelni.

Én a kutyámmal alszom. Jó, ha ott a pasim, akkor nem jöhet be az ágyba, de amikor egyedül vagyok, akkor feljöhet a lábamhoz, ekkor egyáltalán nem zavar, hogy ott szuszog a kutya. Mondjuk, amikor arra kelek reggel, hogy a fenekét az arcomba tolja, akkor leküldöm és leszidom, de legközelebb úgyis ismét meg fogja próbálni.

A cicusnak nincs helye az ágyban, mindenki a sajátjában alszik. A kanapé az közös kuckó, és ott vannak meghitt összebújós percek. Jó hatással van emberre-állatra egyaránt a közösen töltött idő. Amikor együtt lazulunk, az teljes kikapcsolódás és stresszoldás. Szeretem ezeket a pillanatokat, de alapvetően mindenkinek szüksége van privát szférára. Én sem mászom be az ő "ágyába".

Imádom a kiskutyánkat, bent alszik a lakásban, de a háló szigorúan tiltott hely. Szerintem egyrészt higiéniai okokból sem szabad állattal aludni, másrészt számomra egyszerűen nem oda való egy kisállat. Napközben, amikor lehet, foglalkozom vele, szeretgetem, simogatom, de az éjszakát a párommal szeretném tölteni. Egy barátnőm viszont beengedi a kiskutyát a szobába, az meg szex közben konkrétan figyeli őt és a férjét... nekem ez elég morbid!