Szingli pasi becsajozik: "Addig tart a buli, amíg a csaj barátnői is jól szórakoznak"

A hangfalakból nem üvölt a zene, az árak pedig még a hónap végén is megfizethetők. Az ilyen helyeken a hazai pálya előnye miatt egy fokkal könnyebb lehet az ismerkedés, hiszen bátrabban hívhatunk meg valakit egy italra. A komák segíthetnek lefoglalni a kiszemelt hölgy barátnőit, mert ha ők egyszer unatkozni kezdenek, és elindulnak, akkor minden eddigi munka értelmetlen lesz.

Akkor is a szokott asztalomnál ültem, és az egyik haverommal (nevezzük Áronnak) beszélgettünk. Épp edzésről jöttünk, és azt terveztük, megiszunk valamit, egy kicsit dumálunk, majd irány haza. De a hangulat olyan jó volt, hogy tovább maradtunk. Már rendesen megtelt a hely emberekkel, amikor ráeszméltünk, hogy mennyi is az idő. Megbeszéltük, hogy még egy kör, és tényleg megyünk. Én voltam a soros, így a pult felé vettem az irányt, ahol addigra rendes tömeg verődött össze.

Sosem értettem, miért a pultnál állva isszák meg az emberek az italukat... Talán félnek, hogy lemozogják a szeszt, vagy amíg odébb mennek, kimegy a buborék a sörükből. Az edzéseknek hála izmosabb vagyok az átlagnál, így ha csak tehetem, atlétában vagyok (egyszerűen így kényelmes, és ebben érzem jól magam). Ezt kiegészítem a mély hangommal, így nem szokott gondot okozni, hogy a pultig jussak. Most is a szokott céltudatossággal indultam meg, és már a pultnál jártam, amikor megláttam, hogy egy fiatal csávó egy könnyed testcsellel egy, a sorára váró lány elé vág, és már mondja is rendelését.

Hirtelen ötlettől vezérelve megszólítottam a hoppon maradt hölgyet, és felajánlottam neki, hogy álljon nyugodtan elém. Gondoltam, mit számít nekem, ha meg kell várnom még egy italt. Ő mosolygott, megköszönte, majd elém lépett, húzva maga után egy egész lánycsapatot, akik azonnal elkezdték sorolni a piaigényüket. Csak egy félmosollyal nyugtáztam, hogy ezt bizony alaposan benéztem, és éppen megfordultam, hogy jelezzek a társamnak, ez eltart még egy darabig.

De óvatlanul fordultam, és nem vettem észre, hogy közben az iménti hölgy próbált elhaladni mellettem, és egy jól irányzott ütközés után sikerült a pohara teljes tartalmát magamra öntetnem vele. Na, gondoltam, ez egyre jobb lesz... De a hirtelen feltámadó rosszkedvemet elűzte, amikor összeakadt a tekintetem az övével. Elsőre fel sem tűnt, de most volt lehetőségem szemből is jobban szemügyre venni őt, miközben sűrűn ismételgette, hogy "Bocsánat! Ne haragudj! Nem direkt volt!".

Gondoltam, ha már a trikómnak annyi, és a szagom is kezd egy haladó piáséra emlékeztetni, legalább valami jó legyen az estémben. Egy újabb mosoly után azt mondtam neki: "Semmi baj! Már rég ittam le magam ilyen gyorsan."

Rövid gondolkodás után egy elpirulás, majd egy mosoly jött válaszul. Amit kár lett volna veszni hagyni, hát folytattam: "Jövök neked egy itallal."

Erre már elnevette magát. Egy rövid bemutatkozás után megtudtam a nevét, és azt is, hogy az egyik lány születésnapját ünnepelik a társaságból, de ide igazából csak alapozni jöttek. Sajnos nem volt asztaluk, így hát felajánlottam, üljenek le hozzánk. Kaptak is a lehetőségen, és a cimborám legnagyobb meglepetésére nem csak két itallal, de egy hölgykoszorúval sikerült visszatérnem a helyünkre.

A poharak gyorsan ürültek, és örömmel vettem észre, hogy Áronnak sikerült az egyik lánnyal beszélgetésbe elegyednie, amíg én a szerencsés karambolom másik felével melegedtem egyre jobban össze, aki a borszagom ellenére is mellém ült. Sűrűn váltott mosolyok és óvatos, puhatolózó kérdések, aztán a vállunk összeért, ami egyre többször fordult elő, és végül már csak egymással beszélgettünk. Ez okozta az esti móka végét is, mert így ugyan mi jól éreztük magunkat a kiválasztott partnereinkkel, de a többi lány rosszul viselte a mellőzöttséget, és miután megitták az italukat, bedobták a legrosszabb mondatot, amit férfi egy ilyen helyzetben hallani akar.

Majd gyorsan hozzátették, hogy "bocsi, de csajbuli van", és már vették is a táskáikat. Innen már tapasztalatból tudja az ember, ez a csata elveszett. Legjobb, ha rendezett visszavonulásba kezd, és menti, amit még menthet. Hát elköszöntünk, jó bulizást és boldog születésnapot kívántunk, majd végignéztük, ahogy távoznak.

Mivel volt még a poharunkban, maradtunk még, hogy kivesézzük a történeteket. Beszélgetésünkbe feledkezve csak akkor vettem észre, hogy újra társaságot kaptunk, amikor az iménti leányzó már az asztalunknál állt, és arra a kérdésemre, hogy elfelejtet-e valamit, ezt a választ adta: "Igen! Elfelejtettem megadni a számomat."

Majd egy papírt nyomott a kezembe, amin a mágikus tizenegy számjegy sorakozott. Mielőtt azonban válaszolhattam volna, távozott, és csak annyit mondott: "Bocsi! Csajbuli!"