Megrendítő sorokkal búcsúzik az élettől Birtalan Balázs író

„A halálról immár tudhatom, hogy nem fog készületlenül érni: néhány hetem, maximum pár hónapom (a legoptimistább becslés szerint: fél évem) maradt ebben az életben” – mondja Balázs a Szeretlek, Magyarország honlapján megjelent írásában.

Túl van összesen 43 kemoterápiás kezelésen, és január elején derült ki, hogy nincs tovább. Elfogytak az orvosi ötletek, nem kap olyan kezelést, amelynek a célja az lenne, hogy az élete egy-két héttel, hónappal vagy évvel meghosszabbodjék, és főleg nem olyat, ami gyógyulással kecsegtet, csupán a szenvedéseit enyhíthetik.

Szokatlanul őszinte és bátor levelében leírja, hogy a rákkal karöltve milyen mentális és fizikai folyamatokat él át. Írhatná, hogy mindez küzdelem vagy harc, de írásában kifejti, hogy a rákra, az első sokk napjait leszámítva, soha nem tekintett ellenségként.

„Nagyon szeretek élni – de nem mindenáron. Például azon az áron, hogy emberi méltóságomat szemen köpve, a halálfélelemtől nyüszítve rohangáljak varázslótól kuruzslóig, hogy hátha valaki tudja a nagyon titkos mantrát, amivel majd meggyógyít,

– írja. Nem, ő itt végzett, és mindezt olyan lelki erővel és nyugalommal nyugtázza, mintha titkos egyezséget kötött volna a halállal.

„Maga a halál viszont nem félelmetes, nem ijesztő. Bizonytalan vagyok ugyan a saját túlvilágképemben, mégis – Dumbledore professzor szavaival élve – leginkább úgy gondolok rá, mint a megérdemelt pihenésre egy hosszú, nagyon-nagyon hosszú nap után.”

A teljes levelet elolvashatod itt.