Müller Péter: "Sem a szív, sem az elme nem fogja elfogadni soha, hogy van örök elmúlás és halál"

Mert mit kéne elfogadni? Hogy a szeretet hiábavaló, és pár évtizedes életünknek nincs semmi értelme. Tudjuk és érezzük, hogy ez nem igaz! Nem! Nem igaz!

És akit igazán önmagunknak érzünk, halhatatlan. A testünk megöregszik és elmúlik, de mi megyünk tovább. Ezért van az, hogy a bölcsek nem félnek, és aki igazán és mélyen szeret, elmúlhatatlan kincset hordoz magával, melynek értéke minden világban örök. Akit itt a halandóság világában elvesztettél, az van, és éppúgy találkozol vele, mintha el se ment volna soha – mert összeköt benneteket az aranyfonál.

Az embernek nemcsak lábai, hanem szárnyai is vannak, és amíg nem nyitja ki, és nem tanul meg nemcsak járni, de repülni is, addig csak fél ember.