Aki utálja a Valentin-napot, az menjen haza, és gondolkozzon el!

Hamedl Andrea

2017.02.14.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

2014-ben kerestem először a választ arra, vajon miért gyűlölik oly sokan a Valentin-napot. A kérdés azonban most is aktuális, sőt, egyre sürgetőbb. Egyre többen állnak be ugyanis a sorba: akkora divat lett szidni a Valentint, hogy ma már konkrétan az a hülye, aki ünnepli. A rossz hír azonban az, hogy a Valentin-nappal nincsen a világon semmi baj, és korábban sem volt, a hiba mindenkinek a saját készülékében van. Akkor is, ha fáj...

Kedvenc valentines hisztikliséim: "Amerikából beszivárgott ünnep", a "csak a gazdaságnak éri meg" és a "nem csak ezen a napon kell szeretnem a párom". Jó is, ha ezeket az unásig ismételt közhelyeket még itt a cikk elején gyorsan letudjuk, mert akkor legalább mehetünk tovább az érdemi részekhez. Döbbenet, hogy 2017-ben még mindig ott tartunk, hogy jaj, milyen gáz, hogy a metróaluljáróban minden csupa szívecske, és ez milyen idegesítő. Imádom, ahogy az emberek minden évben kiakadnak ezen, és 14-én reggel szánt szándékkal durcásan és sértődötten vonulnak dolgozni, grimaszolnak a virágüzletek előtt, délután meg jól lefitymálják a pihe-puha plüssmaci-kollekciót a hipermarketben. Mintha valami karmikus büntetés lenne ez a nap, pedig minden évben ugyanakkor van, így a gyengébb idegzetűek akár fel is készülhetnének rá.

Nézz magadba, mielőtt hőzöngeni kezdesz! Forrás: Thinkstock

Nevezhetjük PR-fogásnak, hogy ezen a napon egy szál rózsa két és félszer annyiba kerül, mint máskor, hogy dübörögnek a jobbnál jobb wellnessajánlatok és a különböző szerelmes akciók az éttermekben, a mozikban és a plázákban. Vagy az is lehet, hogy a kínálatot némileg a kereslet irányítja, hogy a karácsonyi koszorúvásár óta a kutya nem járt virágboltban, és az árus örül, hogy legalább ezekben a napokban megy az üzlet, vagyis februárban be tudja fizetni a számláit, és talán kihúzhatja a hónap végéig. Márciusban aztán jön a nőnap, amit legalább nem utálnak ilyen sokan...

A magyar amúgy is imád hőzöngeni, gyűlölködni, hangosan utálkozni és szenvedni, a Valentin-nap pedig minden esztendőben áldozatul esik ennek. De még mindig itt van, és úgy tűnik, itt is marad.

Az meg, hogy nem csak ezen a napon kell szeretni a másikat, igaz, és lehet, hogy a párok minden egyes napon szeretik is egymást, csak éppen ezt általában nem mutatják ki. A szürke hétköznapokban ugyanis azzal büntetik a párjukat, hogy nem szólnak a másikhoz, kicsinyeskednek, játszmáznak, hülyeségeken sértődnek meg, és lassan már egymáshoz sem érnek. Elsétálnak egymás mellett, ahelyett, hogy csokit vennének, elmennének vacsorázni, vagy legalább szexelnének egy jót. Szóval nem, nincs mindennap karácsony, de amikor van, akkor kell megünnepelni. Szülinap is csak egyszer van évente, akkor van a buli. Na, ugyanezen az elven működik a Valentin-nap is.

Ha már ezen a napon sem, akkor tényleg, mikor? Forrás: Thinkstock

Deáki Tímea, a Life.hu párterapeutája szerint aligha fog valaha megváltozni a Valentin-napról alkotott kép a fejekben. Sokkal könnyebb ugyanis ellenállni, és erőből elutasítani az egészet, mint magunkba nézni, és végigvenni, miért is csalódunk évről évre ezen a napon, és miért nem kapjuk meg, amire vágyunk.

"A probléma az elvárásoknál kezdődik. A nő várja, hogy valami történjen. Hogy a szeretett férfi tegyen valamit. Legyen az egy szál virág, vagy legyen bármi, csak legyen valami. Aztán nem történik semmi, vagy nem azt kapja, amit várt. Ahhoz, hogy ez működjön, jó lenne annyira ismerni egymást, hogy a felek tudják, ezen a napon mire van szüksége a társuknak. Ha meg nem tudják, akkor képesek legyenek megbeszélni" – véli a szakértő, aki szerint Valentin-napon igenis oda kell tenni magunkat, mert az év többi napján ezt sok esetben nem tesszük meg.

"És aztán ott van az az érzés is, hogy ha már ezen a napon sem tesz semmit, na, akkor már nem is szeret..."

Fanni, 21 éves

"Én mindig is nagyon giccsesnek tartottam ezt a napot, a sok szívecskével meg a piros és rózsaszín díszekkel mindenütt... és azzal értek egyet, hogy ha szeretsz valakit, akkor ezt nemcsak ezen a napon kellene kimutatni, hanem egész évben. DE életemben először nem szingliként töltöm ezt a napot, szóval van bennem egy kis izgalom. Nem tudom, mit is várok ettől a naptól, nem is terveztem semmit, de azért csináltam a barátomnak egy személyre szabott képeslapot, és remélem, hogy el tudunk tölteni egy nyugis, közös estét, mert az elmúlt hetekben erre nem volt nagyon lehetőségünk."

Tényleg a pénzről szól? Forrás: Thinkstock

"Ha az elvárások nincsenek lefektetve, átbeszélve, az évről évre újabb és újabb feszültséget generál. A férfi érezheti azt, hogy mindig meg kell ugrania az előző évi szintet. Ha tavaly rózsa és mozi volt, idén legyen drága vacsi. Aztán ékszer, utazás és előbb-utóbb eljegyzési gyűrű. És ez itt már tényleg csak a pénzben kimutatott szerelemről és érzelmekről szól, ez pedig gáz" – állítja Deáki Tímea, aki szerint az a nő, aki február 14-én jegygyűrűt vár, de nem kap, az nem kommunikál jól. "Ha ez előfordul, akkor ott valaki nem mond el valamit."

Fontos tisztázni a párunkkal, milyen formában szeretnénk megélni ezt az ünnepet. Meg kell tudni fogalmazni a vágyainkat, és nemcsak ezen a napon, hanem mindig, az élet összes többi területén is. Különben honnan tudná a másik, mit akarunk? Persze ezt érdemes úgy implementálni, hogy senki se érezze azt, nyomás alatt van.

Enikő, 29

"Szegény Valentin-nap, a halloweennel karöltve a folyamatos támadások kereszttüzében van, mondván, hogy csak egy amerikai hülyeség, amit nekünk, magyaroknak nem kellene átvenni. Ami egyébként olyan szempontból vicces, hogy sem a halloween, sem a Valentin-nap nem amerikai hülyeség, mindkettő ősi pogány szokásokból ered. Ennyi erővel a karácsony ellen is hadakozhatnánk. Az már más kérdés, (de ez kb. minden ünneppel így van), hogy ma már a Valentin-nap is csak a fogyasztásról, pénzköltésről szól, de ezt is mi emberek, fogyasztók alakítottuk így.

Szóval nekem személy szerint semmi bajom nincs a Valentin-nappal, de nem is pörgöm túl. Van barátom, akivel ez lesz a negyedik Valentin-napunk együtt, de eddig egyik évben sem tartottunk giccsbe hajló ünneplést, és idén sem fogunk. Ajándékot sem nagyon szoktunk venni egymásnak, maximum valami jelképeset. Ha időnk engedi – idén is ez van tervben –, akkor elmegyünk este moziba, vagy vacsorázunk egyet valahol.

Intő jel, ha nem tetszik az ajándék, ha olyasvalamit kaptál, vagy olyan esemény történt, ami neked nem jó, akkor nem voltál őszinte a kapcsolatodban. Akkor nem ismeritek egymást eléggé, hiszen a párod nem tudta, mire vágysz, ezért nem azt adta. Az is baj, ha valamit csak azért csináltok, hogy mások lássák. Ha csak azért mentek drága étterembe, hogy becsekkolhassatok, illetve utaztok el wellnessezni, na, valahol az sincs rendben.

Sokan erőltetettnek érzik a Valentin-napot. Olyan, mint a szilveszter, amikor muszáj bulizni menni, és jól érezni magunkat Forrás: Thinkstock

Pilát Gábor, a Tabuk nélkül a párkapcsolatról szókimondó műsorvezetője és a Life.hu állandó szerzője egy másik úton jutott el ugyanide. Szerinte minden napnak Valentin-napnak kellene lennie, akkor működnének jól a kapcsolatok. "Ha úgymond kötelező ajándékozni, az a felekben zsigerből ellenállást szül. Ha pedig külön fel is hívják a figyelmet arra, hogy csinálni kéne valamit, akkor nem csoda, hogy a társunk befeszül.

Az emberek sajnos elfelejtik, hogy igenis mindennap tenni kell a kapcsolatukért, teremteniük kell azt."

"És persze a kereskedelem és a vásárlási dömping sem javít a helyzeten. Nyilván mindenki most akar kaszálni, ezért is tűnhet úgy, hogy csak ezen a napon kell tenni/venni valamit. Pedig többször is csinálni kell, a virághoz, a wellnesshétvégéhez, vagy akár a gyűrűhöz sem kell, hogy valamilyen speciális alkalom legyen."

A szakértő szerint a baj akkor van, ha Valentin-napon megtörténik valamiféle látszattevékenység, ami után máris hűtlen lesz a másik fél, de legalább otthon lenyugodtak a kedélyek a szívélyes ünnepléstől.

Patrick Dempsey és Jennifer Garner a Valentin-nap című filmben Forrás: AFP

Anikó, 34

"Nem utálom a Valentin-napot egyáltalán, nekem/nekünk tök mindegy, hogy létezik-e ez a világban, vagy nem. 14 éve vagyunk együtt, sosem tartottunk Valentint, de ezt meg is beszéltük már az elején, és akkor láttam is a férjemen, hogy megkönnyebbül, hogy nem fogok sírva fakadni, ha nem kapok szívecskét szorongató plüssmacit minden évben. A vacsorához, a mozihoz és egyéb kedvességekhez nem kell ünnep, mi mindig akkor mentünk, amikor kedvünk volt, meg pénzünk. Most meg akkor megyünk, amikor lehet a gyerekektől. Idén pont nem lehet, de nincs ezzel semmi gond. Mondjuk a sok szívecske, meg hogy minden mindenhol piros, az nekem kicsit sok, és az erőltetett akciók sem szimpik, amik erre vannak felhúzva, meg a tippeket sem olvasom el soha, bocsi."

Konklúzió?

Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy aki párkapcsolatban, házasságban vagy valamilyen számára elfogadott viszonyban él egy másik emberrel, de utálja a Valentin-napot, akkor az miért van. Ha megbeszéltétek, hogy nem érdekli egyikőtöket sem, az oké. Ha minden évben vesztek valami apróságot, programot, meglepetést szerveztek, az is rendben van. De ha Feritől idén sem kaptál semmit, mondjuk a rohadék már tavaly is elfelejtette, ezért aztán nem is vártál tőle semmit, és ez bánt,

akkor a kommunikáció az a banánhéj, amin a kapcsolatotok el fog csúszni. Vagy már el is csúszott...

A Valentin-napban nem azt kell látni, hogy mindenkinek agyba-főbe rózsaszín szarságokat kell vásárolnia, hanem mérlegelni kell azt, hogy ismered-e annyira azt az embert, akivel együtt vagy, hogy tudod róla, örülne-e egy olyan mackónak, aminek egy nagy, piros szívecske van a mancsára varrva, vagy sem. Ha pedig tisztában vagy azzal, hogy ilyen állatot akar, vagy ez egyszer étteremben kíván enni 14-én, akkor szabaddá teszed magad, asztalt foglalsz és mackót veszel, mert örömet akarsz okozni, és vele szeretnél lenni. És a magatok módján megünnepelni a szeretetet és a szerelmet. Hiszem, hogy ez sokkal fontosabb annál, honnan származik valójában a Valentin-nap, vagy kinek mennyi bevétele is van abból, hogy árulja a szerelmet. Aki képes csak magára és a párjára figyelni, az úgysem fogja meghallani a károgást, sem pedig azt, ahogy dübörög körülötte a gazdaság a bonboneladásból.

És mi a helyzet az egyedülállókkal?

Az a szingli, aki teljesen elégedett a jelenlegi helyzetével, nem feszeng a kapcsolati státuszán, boldog és kiegyensúlyozott, az gond nélkül kívül tudja helyezni magát a Valentin-napi mizérián. Aki az év többi napján is jól érzi magát, az nem február 14-én fog összeomlani.

Aki viszont a korábbi szerelmeit, a múltbéli Valentineket siratja, aki utálja azt, hogy egyedül van, annak tényleg nem könnyű ez a nap. De aki épp egy szakításon van túl, vagy éppen mindennél jobban várja a szerelmet, és korántsem ideális állapot számára az egyedüllét, annak is meg kell tudni oldani, hogyan ne vegye el az életkedvét ez a nap. Aki nem szereti a Valentint, mert fáj, vagy mert pont arra világít rá, ami az életéből hiányzik, akkor mondja azt, nézzen szembe vele, és tegye elviselhetőbbé! De ne azt a kifogást rángassa elő, "hogy miért Valentin, miért nem Bálint", mert alapvetően nem ez a probléma. Ha pedig csak vagdalkozik, ahelyett, hogy a megoldást keresné, akkor még nagyon messze van attól a hőn áhított Valentin-naptól, amire valójában vágyik.