Régi idők szexszimbólumai: az ókor és Kleopátra

Ha a sorozatunk első részében, az őskorral és a willendorfi vénusszal foglalkozó cikkünkben még szembe is kellett néznünk azzal a problémával, hogy ennyire régi időkre visszanézve nem tudhatjuk pontosan (noha sejthetjük), hogy mi számított akkoriban szépségideálnak, ez a mostani témánk, vagyis az ókor és Kleopátra kapcsán már biztosan nem áll fenn.

Az időszámításunk előtt 69-től 30-ig élt egyiptomi fáraónő alakjáról és életéről ugyanis számos feljegyzés maradt fenn, és noha a külsejét különbözőképpen írjál le, abban mindegyik egyetért, hogy rendkívüli hatással volt a férfiakra. Emiatt pedig már életében legendássá vált a személye, sőt divatot is teremtett, mint azt majd látni fogjuk. A halála óta pedig számtalan irodalmi és színpadi mű, festmény és szobor, televíziós és mozis mozgókép jelenítette meg Kleopátra figuráját, köztük a nevét viselő, legendás 1963-as film, Elizabeth Taylorral a főszerepben. (Mely utóbbi az inflációt is beleszámítva a világtörténelem legdrágább mozifilmje a mai napig.)

Kleopátráról kevesen tudják, hogy valójában nem is egyiptomi volt, hanem görög származású: a családja Nagy Sándor egyik tábornoka, Ptolemaiosz Szótér utódaiból állt. Ők voltak a Ptolemaida-dinasztia, akik mintegy háromszáz évig álltak Egyiptom élén, és akik a vérvonal megőrzése érdekében gyakran egymás között házasodtak. Sőt az eredeti görög nyelvüket is megőrizték, és közülük Kleopátra volt az egyetlen(!) uralkodó, aki a nép nyelvét, vagyis az egyiptomit is megtanulta. Nem csoda, hogy népszerűbb volt a köznép körében is, a nyelvekkel pedig egyébként is jó barátságot ápolt: tudott a felsoroltakon kívül méd, pártus, héber, arab, szír, trogodita és amhara nyelven is, a korabeli „nemzetközi" nyelvet, a latint ugyebár nem is említve. Így az egészen perifériáról érkező, „barbár" nemzetiségűeken kívül mindenkivel a saját nyelvén tudott társalogni, ezzel (és azzal, amiket mondott az illető nyelvén...) pedig elbűvölte a vendégeit.

Egymás után két fivérének is felesége volt, így lett végül társuralkodó az utóbbi mellett. Akit aztán szépen kiszorított a hatalomból a kortársai által „született politikusként" emlegetett uralkodónő, akitől a propaganda művészete sem állt távol: magát az egyiptomi istennő, Ízisz reinkarnációjaként igyekezett beállítani. Ezekbe a politikai csatározásokba érkeztek meg aztán a római hódítók, élükön Julius Caesarral, akivel Kleopátra szerelmi viszonyt kezdett, és a támogatásával Egyiptom teljhatalmú ura lett. Caesarnak gyereket is szült, sőt egy ideig Rómában is élt - valószínűleg akkor is ott tartózkodott éppen, amikor Caesart meggyilkolták. De gyorsan alkalmazkodott a megváltozott helyzethez, és a Caesar utáni hatalmi helyzetben felálló híres triumvirátus egyik tagját, Marcus Antoniust is elcsábította, és a felesége lett. Gyerekei is születtek tőle, de aztán Antonius bukását már ő sem tudta átvészelni. A saját végső bukása elől pedig a halálba menekült: a legenda szerint áspiskígyókkal maratta magát halálra. Ezzel ő lett az utolsó fáraó, hiszen a halála után Egyiptom végleg római gyarmattá vált.

- írja róla az antik történetíró Plutarkhosz, de Cassis Dio nevű kollégája például „feltűnő és ragyogó szépségű nő"-ről értekezett Kleopátra kapcsán. Nemcsak a korabeli feljegyzések, de a korabeli ábrázolások is sokféle Kleopátra-külsőt mutatnak az elbűvölő vonásoktól kezdve az egészen férfiasan húsos arcig és horgas orrig. Azt nem tudhatjuk biztosan, melyik volt ezek közül a valós, de azt igen, hogy a politikai szempontok szinte minden esetben szerepet játszottak abban, hogy miként ábrázolták szóban vagy képen a fáraónőt - akár ördögi szépségű csábítónak, akár maszkulin uralkodónak (utóbbi egyébként még neki magának is érdekében állhatott).

Közben pedig az egyéni ötleteknek sem volt híján, és értett a megjelenéshez is: Caesar elé például a szolgái által drága perzsa szőnyegben hordozva járult először. Antonius kapcsán pedig az a legenda maradt fenn, hogy fogadtak abban, el tud-e költeni Kleopátra tízmillió szeszterciuszt egyetlen vacsorára (ami a korban óriási vagyonnak felelt meg). Az említett vacsorán pedig egyszerű étkeket szolgáltak fel, amin a római gúnyolódni is kezdett, ám ekkor Kleopátra beleejtette az egyik felbecsülhetetlen értékű, fáraói öltözékéhez tartozó fülbevalóját egy pohár ecetbe, és miután feloldódott, megitta azt.

És akiről elneveztek ugyebár egy hajviseletet is, hogy a leghétköznapibb örökségét is megemlítsük. Viszont egyből ki is kell ábrándítanunk a kedves olvasóinkat: az úgynevezett Kleopátra-frizurának semmi köze a fáraónőhöz. Neki ugyanis egyáltalán nem volt frufruja, inkább a görög szokások szerint feltűzött, hosszú fonatokat részesítette előnyben, és háromféle hajviseletet váltogatott, az alkalmaknak megfelelően. De ezek egyike sem úgy nézett ki... - mint Claudette Colbert színésznő az 1934-es Kleopátra-film főszerepében, ugyanis ő honosította meg a mai „Kleopátra-frizurát". Egyszerűen azért, mert neki már korábban is ilyen volt, a film sikere után pedig később is így kezdték ábrázolni Egyiptom utolsó fáraónőjét.