Csak néhány komment azok közül, amelyek megjelentek a Harvey Weinstein-botrányról szóló cikkek, valamint Sárosdi Lila bejelentése alatt. Amikor azt kérdezik az emberek, hogy miért várnak évtizedekig a nők, hogy jelentsenek egy szexuális zaklatást, akkor a fenti sorokkal válaszolok. Mert undorító viccelődők és megalázó kétkedők céltáblájává válnak. És ha az ember elég sokáig olvassa a „felfújtak egy piti ügyet" jellegű kommenteket, akkor hajlamos lesz arra, hogy önmagát hibáztatva elhiggye, hogy tök normális dolog volt, amikor a portás bácsi letaperolt a gimnáziumban.
Ha a fiatal titkárnő fenekét a teakonyhában megsimogatja a vezetőügyvéd, akkor a titkárnő sem fog megszólalni. Nem fog besétálni Katihoz a HR osztályra, mert 150 ezer forintot keres, amiből még hazaad a családnak és fél, hogy nem hinnének neki a rendőrségen, a tárgyalóteremben. És ami a legfontosabb, nem fog beszélni, mert egy ember, akit zaklattak, a szégyentől felnézni is alig bír. „Pedig most jobb a helyzet, mint 30 éve. Szinte mindenütt kamerák vannak felszerelve" – mondják azok, akik szerint a lelki teher és a félelem nem lehet oka annak, hogy egy nő évtizedeket várjon azzal, hogy szexuális zaklatással vádoljon meg valakit. Tény, hogy fontos lenne, hogy bármennyi félelem is dolgozik ilyenkor az áldozatban, jelentse, ami történt. De azt még fontosabbnak tartom, hogy már gyerekkorban tanítsuk meg: igen, már az is zaklatás, ha mocskos dolgokat súgnak a fülünkbe a 14-es villamoson, és azonnal szólni kell! Mert eltelik X év, és rögtön a fenti támadásokkal fogjuk szembetalálni magunkat, egy olyan helyzetben, amiben az áldozaton kérik számon azt, ami történt.
Persze ha a nevelésről beszélünk, akkor azt sem árt már kamaszkorban tudatosítani, hogy az „ú, de megb*sználak" fülbe súgása igenis szexuális zaklatás. És itt tisztázzunk valamit. Mindegy, hogy Ryan Gosling próbál meg „alánk nyúlni" egy szórakozóhelyen, vagy egy fogatlan, koszos ruhás alak, egyik sem normális. Mindkettő zaklatás, akkor is, ha ennek az ellenkezőjét próbálják meg sugallni a kihanemén' kommentelők.
Az a szomorú, hogy 2017-ben még mindig ott tartunk, hogy attól már büdös lotyó lesz egy nő, mert felmegy valakinek a szállodai szobájába.
Ott tartunk, ha beszállt egy férfi kocsijába, ne csodálkozzon, hogy puszilgatni kell a fütyit.
Ott tartunk, hogy az ember inkább nem írja ki, hogy #metoo, mert a társadalom nem akarja elfogadni, hogy a szexuális zaklatás több formában megjelenő, létező dolog.
De miért hallgatott fél Hollywood?
Harvey Weinstein mellett a legnagyobb színésznők pózoltak mosolyogva a gálákon. Hiába voltak mocskos, undorító, fájdalmas emlékeik az önmagát atyaúristennek képzelő hímvezérről, nem szóltak. Nem mertek szólni. De nem szóltak a producer barátai sem. 30 évig hallgattak. Egy kezdő színésznő fél, hogy soha nem érheti el az álmát, ha feljelentést tesz. De mitől fel egy befutott, befolyásos színésznő? A hallgatással egyre csak nőtt az áldozatok száma. Az egész jelenség azonban túlmutat Hollywoodon...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.