Az élet legritkább csodapillanata, amikor a szerelmesek egyforma intenzitással szeretik egymást, s lángjuk, mint két fáklya lobogó lángja, összefonódik. Az egyik előbb-utóbb kisebb lánggal ég. Néha már csak füstöl.”
Más szóval: a csoda nem tart sokáig. A testi kéj is csak egy robbanás, csúcsélmény, mely elmúlik, és széthull az ölelés. Megtartani hosszan nem lehet. Ilyen a lelki élmény is. Mámor, amelyben nem lehet hosszú ideig megmaradni, mert az ember a földszinten él, és a szerelem: repülés. S rendszerint az egyik röpteti a másikat. A világ leggyönyörűbb lírai verseit azok írták, akik jobban szerettek, mint a párjuk őket. A költők szeretői nem írtak nagy verseket, s nem szavaltak a szerelemről. Nem azért, mert nem tudtak írni, hanem mert nem szerettek annyira. Ezért minden nagy dal teli van sóvárgással, fájdalommal, s csakis a lélekben átélt, a valóságban meg nem kapott gyönyörűséggel. Kis vigasz, hogy anyám erre azt mondta: „A BORITÉK AKKOR IS LERAGAD, HA CSAK AZ EGYIK FELÉN VAN RAGASZTÓ."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.