Tegnap kinyújtottam a kezemet valaki felé, és nem vette észre. Ma felém nyújtotta ki valaki, s én nem vettem észre.
Elmegyünk egymás mellett. És ez még nem a legnagyobb baj. Hanem az, hogy észre sem vesszük. Magányunk oka rendszerint ez. Elidegenedtünk egymástól. Nem vesszük már a jeleket. S nem is merjük már leadni. Ez a mondat a barátságra és a párkapcsolatra vonatkozik, de jelenthet nagyobb közösséget is. Manapság „nyitni" azt jelenti, hogy az ember veszélynek teszi ki magát. Mert ez a mondat odaadást és befogadást is jelent, végső soron. Hogy fogadjak magamba valakit, aki fél odaadni magát, s nem is akarja talán? És én mit keresek egy másik életében, akinek nélkülem is van baja elég, s nem is egészen normális talán. Nem félek leírni ezt a szót. A mai ember oly mértékben a zűrzavar gyermeke, hogy a normális életre, vagyis a belső harmóniára, a szeretetre és a szorongásmentes életre képtelen. Ilyen lelkülettel nehéz megfogni, és magamhoz húzni a másik kezét, aki ugyanilyen.
De legalább tudjuk, hogy így van.
S törekedjünk arra, hogy ne így legyen.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.