Pilát Gábor: Egy őszinte ember...

Milyen egyszerű vágyni és hirdetni az őszinteséget, e szerint élni azonban annál nehezebb. Az első nehézséget nem is az jelenti, hogy másoknak ne hazudjunk, sokkal inkább, hogy magunknak ne tegyük. Bár gyerekként mindig azt mondták nekünk, legyünk őszinték, de amikor azok voltunk, megbüntettek.

Az orvosság ugyan sokszor keserű, de attól még nem méreg. Ellenkezőleg. Az igazság és az őszinteség a gyógyszer, a bizalom alapkövei.
A múlt ugyan előrevetíti a jövőt, de nem szükségszerűen határozza meg, így bármikor jogunkban áll változtatni a szokásainkon. Akár ezen is.

Egy őszinte ember sosem fél kimondani az igazat, még akkor sem, ha azzal fájdalmat okoz magának és másoknak, vagy ha azzal a többség nemtetszését kapja cserébe. Ez nem keverendő össze az udvariatlansággal és a kegyetlenséggel, mert az őszinteség nem azt jelenti, hogy megbántunk másokat, hanem azt, hogy vállaljuk a véleményünket és magunkat.

Egy őszinte ember egyenes kérdéseket tesz fel, és mindig komoly válaszokat vár.
Egy őszinte ember képes megfogalmazni azt, hogy mit vár el magától, egy barátságtól, egy kapcsolattól, legyen az munkával vagy magánélettel kapcsolatos.
Egy őszinte ember sosem hazudik a szeretetről, mindig játékot játszik, és sosem játszmát, mert a szeretet elválaszthatatlan az őszinteségtől és a szabadságtól.
Egy őszinte ember nyíltan beszél a múltjáról, vállalja a terveit a jövőre vonatkozóan, és bátran szembenéz a jelen kihívásaival.
Egy őszinte ember nyugodtan segítséget kér, amikor tényleg szüksége van rá, és hezitálás nélkül segít, ha kell.
Egy őszinte ember se hibátlan, azonban képes beismerni, ha hibázott. Nem akarja hibátlannak és tökéletesnek mutatni magát.

Az igazság felszabadít, ezért csak egy őszinte ember lehet szabad ember. Így ha egy ilyen emberrel találkozol, becsüld meg, mert ő teljesen levetkőzött előtted. Nem a ruháját veszi le, és a testét mutatja, hanem az elvárásokat és a szerepeket veti le, és így mutatja meg a lelkét.