Érvek az szájmaszk viselése mellett

Talán ezzel a mondattal lehet legjobban jellemezni a lakossági maszkviselés lényegét. Az orvosi maszkok illetve szövetmaszkok legfőbb funkciója ugyanis az, hogy megvédje azok környezetét, akik esetleg hordozói a vírusnak. A hosszú lappangási idő miatt sokan úgy is terjeszthetik a betegséget, hogy a tünetek még ki sem alakultak náluk, tehát nem is tudhatnak arról, hogy baj van. Ezt akadályozhatják meg a szájat és orrot fedő orvosi illetve szövetmaszkok.

Az orvosi illetve szövetmaszkok nem szűrik ki a vírusokat és így nem akadályozzák meg, hogy a viselőjük elkapja a betegséget, de nagyban csökkenthetik a megfertőződés esélyét. Mivel a beszélgetés, tüsszentés, köhögés során szétszóródó apró, „vírushordozó" cseppek nem az arcra vagy a nyálkahártyára kerülnek, hanem a maszkra, bizonyos mértékben csökken a szervezetbe jutó vírusok mennyisége, s így a fertőződés veszélye is.

A maszkviselés nagyban gátolja az arc – esetlegesen - vírussal szennyezett kézzel történő érintését. Egyrészt fizikai akadályt képez a száj és az orr körül, másrészt figyelmezteti a viselőjét, ha az önkéntelenül az arcához nyúlna.

A maszk hordása nem csak a viselőjét figyelmezteti arra, hogy ne nyúljon az arcához, de a környezetét is emlékezteti, hogy jelen helyzetben jobb tartani az ajánlott - 2 méteres - távolságot egymástól, s érdemes kerülni a felesleges kontaktust is.

Az, hogy a maszkviselés a lakosság körében elterjed és elfogadottá válik, nagyban segíthet egy esetleges későbbi járvány megjelenésekor is, hiszen ha a jövőben a lakosság már reflexszerűen fogja használni ezeket a védőfelszereléseket, az jelentősen lassíthatja a betegség terjedését.