Nem akaratgyengeség, betegség
Aki éjszaka is eszik, és egyre csak hízik, gyakran hallhatja a környezetéből, hogy hagyd abba, ne tedd, de ez nem ilyen egyszerű. Körülbelül olyan, mint ha egy depressziósnak mondanánk, hogy legyen életkedved, vagy a generalizált szorongásban szenvedőt kérnénk meg arra, hogy ne stresszeljen már annyira. Az éjszakaievés-szindróma nem akaratgyengeség, hanem betegség. Általában alattomosan alakul ki, de az idő előrehaladtával hormonzavarhoz vezet és elkezdődik egy ördögi kör.
Az éjszakaievés-szindrómában szenvedők napközben tudatos, erős akaratú emberek, ha túlsúlyosak (és előbb-utóbb ez elkerülhetetlen), mindent megtesznek testsúlyuk csökkentéséért, de az első éjszakai ébredésükkel megkezdődik a falásroham, ami többnyire szénhidrátdús ételekre korlátozódik. Az erre irányuló vizsgálatok szerint éjszakai evőknek alacsonyabb a lektinhormon szintje a testben, ami a jóllakottság érzéséért felelős, és a melatoninszint is, amit az alvás kulcshormonjaként tartunk számon.
Táplálkozási vagy alvászavar? Mindkettő
Hogy néz ki ez a gyakorlatban? A beteg egyre többször ébred fel, olyankor éhes, eszik, újra elalszik, majd körülbelül másfél óra múlva ismét felébred és kezdődik elölről. A jelenség hátterében pszichoszociális és érzelmi tényezők egyaránt állnak: az éjszakai evés szindróma a stresszre adott abnormális reakció lehet. Az éjszakai evés szindróma a mai tudásunk szerint az étkezési zavar és az alvászavar közötti határterület.
Ha ezeket a tüneteket tapasztalod, kérj segítséget!
Az éjszakai evés szindrómában szenvedő betegekre jellemző
- az étvágy reggeli és nappali hiánya,
- kóros álmatlanság
- nagy mennyiségű esti ételfogyasztás
- gyakori éjszakai ébredés, amelyekhez evés társul.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.