Alvajárás - Egy szunnyadó betegség, amely nagyon is élőnek tűnik

1997. január 16-át írtunk, amikor Scott Falater és felesége, Yarmila este békében feküdtek le aludni, ám a nő soha többé nem ébredt fel. Yarmilát a család kerti medencéjében találták meg holtan, 44 késszúrás nyomával a testén. Scott teljesen ledöbbent, mikor rendőrök lepték el a házukat, állítása szerint a lefekvéstől számítva ez az első dolog, amire emlékszik.

A szomszédok hívták a 911-et, miután hangos sikolyokat, valamint erőteljes kutyaugatást hallottak. Elmondásuk szerint a 20 éve együtt élő pár kifejezetten boldognak tűnt, soha nem volt közöttük szó erőszakról, illetve egészségügyi és anyagi problémái sem voltak. A környékbeliek igazi álompárnak írták le őket, akik már a nyugdíjas éveiket tervezgették - így pedig még kevésbé volt érthető a helyzetet.

Scott nem tagadta a bűncselekményt, de csak azért nem, mert minden nyom arra utalt, hogy ő volt az elkövető. Azt azonban első pillanattól kezdve szikla szilárdan állította, hogy semmire nem emlékszik, melynek oka a már régóta fennálló alvajárása lehet. Az eset elég komoly feladat elé állította a bíróságot, hiszen a velük szemben álló tündérinek (tűnő?) férfiról nehezen lehetett volna elképzelni, hogy valóban gyilkolt volna, illetve a gondosan lenyomozott előétele is tiszta volt, akár a hó. Ám a felesége halálának körülményei mind arra engedtek következteni, hogy Scott a bűnös.

Több szakember véleményét is kikérték, akik elmondták, hogy az alvajárók többségében rutintevékenységeket folytatnak alvás közben, de természetesen léteznek különleges esetek, amikor a beteg ezektől eltérhet. A bírót nem győzte meg teljesen Scott betegsége, így felmentést természetesen nem kapott. Azt feltételezik, hogy a gyilkosságot álmában követte el, ám egy ponton biztosan magához tért - onnantól kezdve pedig a pánik és a sokk hajtotta.

Mi is az a szomnambulizmus?

Ritka betegségnek tűnik, pedig nem az. Gyerekek esetében akár 30%-ra is tehető azoknak a száma, akik legalább egyszer alvajártak életük során. Felnőtteknél ez a szám már csak 2%, tehát a többség "kinövi".

A szakértők szerint a felnőttköri szomnambulizmushoz két dolognak kell egyszerre teljesülnie: genetikai hajlamot kell örökölni, valamint jelentősen magas stresszben kell élni ahhoz, hogy valaki felnőttként alvajáró legyen. Pontosan még nem tudni, hogy mely gén rendellenes működése okozza a bajt, de feltételezik, hogy a mélyalvásért felelős gének egyike a hibás.

Jacques Montplaisir, a montreali Hôpital du Sacré-Cœur kutatója az öröklés tekintetében arra a következtetésre jutott, hogy ha egy gyermeknek az egyik szülője alvajáró, akkor háromszoros eséllyel ő is az lesz, míg ha mindkét szülő alvajáró, akkor hétszeres eséllyel indul. Ám a hajlam még nem garantálja azt, hogy az illetőn mutatkozni is fognak az alvajárás tünetei, ehhez járul hozzá a magasfokú stressz, ami borítja az addig jól működő rendszert.

Mi a teendő ha alvajáró vagy?

A legtöbb alvajáró ember nem mutat agressziót, általában nem is hagyják el a hálószobát, vagy ha mégis, akkor is többségében rutintevékenységeket végeznek. Ettől függetlenül persze az érintettek sokszor fáradtságra panaszkodnak, nem tudják magukat kellően kipihenni, ami komoly problémát okozhat.

Ha te is szomnambulizmusban szenvedsz, akkor érdemes figyelned arra, hogy a hálószobád a lehető legtökéletesebb legyen. Itt főleg a hőmérséklet illetve a fényviszonyok a fontosak, legyen minél komfortosabb a közeg, ahol nyugovóra térsz. Lehetőleg kerüld azokat a filmeket, amelyek felzaklatnak, illetve lefekvés előtt ne fogyassz túl sok ételt, és alkoholt se. Ezek sok esetben megoldást jelenthetnek, de ha mégsem, akkor mindenképpen érdemes felkeresni egy alvásklinikát, ahol fel tudják térképezni az állapotodat. Szélsőséges esetben gyógyszert írnak fel, de ez csak nagyon indokolt esetben javallott, ugyanis a szereknek komoly mellékhatásai vannak.