Ha megszeretlek, te is fájsz nekem. Átfonlak a meztelen idegeimmel, s átérzem, amit te.
Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései. Amíg nem szeretek csak magamnak fájok... Ezért van az, hogy a szerelmes versek zömében fájdalom van, vonítás, hiány, s csak nagyon ritkán boldogság. Olvasd el Az Ember tragédiáját. Ádám és Éva csak egy pillanatig boldogok. Mert „A szerelem az Éden kertnek kései emléke", s onnan kizuhantak. Mégis: ennek a feltámadó emléknek aranyára van. S ez a csodálatos mondat akkor hangzik el, amikor fájni kezd a másik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.