A 47 éves, hétgyermekes Tóthné Wiktora Viktóriának csupán ködös emlékei maradtak arról a közel két hetes időszakról, amikor a koronavírus miatt az intenzívosztályon szó szerint az életéért küzdött.
Február végén kezdtem lebetegedni a lányommal csaknem egy időben. Az első tesztem negatív lett, de napról napra rosszabbul lettem
Ami megmaradt ekkorra a valóságból, az egy ködös, megfoghatatlan félelem. Rémálmaim voltak, végig menekültem valami rettenetes dolog elől. Valahol valaki, valami fogva tartott, én pedig vártam, hogy eljön értem a férjem és megment. Időn kívüli volt ez az egész, mint az álmok, csak ebből a lidércnyomásból két hétig nem volt ébredés. (...) Emlékszem a doktornőre, beszélt hozzám. Jól ismertem korábbról, de nem tudtam őt hova tenni. Megmutatta az arcát és kérdezte, tudom-e kicsoda ő és ki vagyok én.
A hétgyermekes nő úgy véli, életét az isteni gondviselésnek köszönheti:
A férjem e-mailben kérte a barátait, ők pedig további sokakat, hogy imádkozzanak értem közösen. Szombathelyről indult az imalánc és átért az egész országon, más vallásúak is csatlakoztak hozzá az interneten, Budapesten szentmisét tartottak értem, online vettek részt rajta nagyon sokan. Mint kiderült, tíz perccel a mise után drasztikus javulás következett be az állapotomban
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.