Műtét után edzés? Így térj vissza fokozatosan a sporthoz

Műtét és műtét között hatalmas különbség van, teljesen más kezelést és rehabilitációt igényel egy sportsérülés, egy végtagoperáció (ficam, törés stb.), mint egy hasi beavatkozás. Az előbbiek esetében sokáig a mozgás is nehezített, és egészen biztosan gyógytornára is szükség lesz, így eszedbe se jut hőst játszani az operáció után pár héttel.

Más a helyzet a hasi műtétek után: A külső vágás (a laparoszkópos beavatkozás pláne) általában gyorsan és szépen gyógyul, és ha szerencsés vagy, néhány hét után úgy érzed, szép lassan sportolni is tudnál. Ne tedd!

De mielőtt rátérnénk arra, hogy mihez kezdj a mozgás iránti vágyaddal a műtét után, ejtsünk néhány szót arról is, hogy miként készüljünk fel a beavatkozásra. Ha tervezett műtétünk lesz, semmiképpen ne hagyjuk abba előtte az edzést. Ha tudjuk, hogy a hasizmokat vágják majd át, a legjobb felkészülés, ha a mélyizmokat erősítjük. Ha ezek az izmok feszesek, a műtét utáni gyógyulás sokkal gyorsabb, ugyanis az izmok anyagcseréje jobb, ami a gyógyulási folyamatban heteket is jelenthet. Ha súlyfelesleggel rendelkezünk, és főleg hasi tájékon van rajtunk plusz, az lassíthatja a regenerációt, és a műtétet is nehezíti. Tehát, ha előre tudjuk, hogy a közeljövőben hasi műtétre kerül sor, akkor próbáljunk a hasi hájtól megszabadulni. Az orvosunk dolgát is meg megkönnyítjük ezzel, és a saját magunk felépülését is segítjük, ha minél fittebben vetjük alá magunkat az operációnak.

Ha hasi műtéted volt, vagy hosszanti vagy úgynevezett harántvágásod lehet. Az előbbivel több ideig meggyűlhet a bajod, amíg szemmel láthatóan nem gyógyul be, semmi komoly edzésre ne gondolj, de valószínűleg nem is esne jól: ilyenkor ugyanis a mozgás nehézkes lesz, előre- és hátrahajláskor a mozgástartomány érezhetően beszűkül. A harántvágásnál (ezt nevezik konyhanyelven bikinivonalban történő vágásnak) az oldalsó mozgástartomány szűkül be, így ezzel is vigyázni kell. Ezzel együtt a külső vágás a legkisebb probléma, a belső vágások gyógyulása sokkal lassabb.

A legtöbb orvos egy szövődménymentes műtét után hat hetet mond a teljes gyógyulásra. Nos, ha volt már operációd, pontosan tudod, hogy ez nem biztos, hogy megállja a helyét, van, akinek hónapok után is fájdalmai vannak és a háta közepére sem kívánja a mozgást. A hat hét nem szentírás, inkább csak egy irányszám. A legtöbben eddig veszik, vehetik igénybe a táppénzt, ekkor térnek vissza a munkájukhoz. Persze, ha ülőmunkát végzel, és lehetőséged van rá, home office-ban sokkal korábban is képes leszel rá, ha fizikai munkád van, szinte biztos, hogy a hat hét nem lesz elég a munkaképességed visszanyeréséhez.

Attól függően, hogy miként érzed magad, két nagy hibát is elkövethetsz. Az egyik az, hogy egész nap nyomod az ágyat. Az persze rendben van, ha sokat pihensz, erre szükséged is van, de azt biztosan elmondja az orvosod, hogy minden nap mozogj egy kicsit többet. Az erre való felkészítés egyébként már a kórházban elkezdődik, a legtöbb esetben a műtétet követő reggelen már "elvárják", hogy önállóan menj ki a mosdóba, zuhanyozz le, és a szobádban, illetve a folyosón mászkálj, amennyit csak tudsz. Amikor kiengednek, a lelkedre kötik, hogy sétálj sokat. Hogy miért? A séta hatására a mélyizmok mozgása helyre teszi a belső szerveket, amikhez esetleg hozzányúltak, így javul a regeneráció és az emésztés, ráadásul az összenövéseket is megakadályozhatod, vagy legalábbis csökkentheted a kialakulásuk esélyét. A sok természetesen egyéni: van, akinek eleinte a 15 perc is sok, másnak egy-két óra is könnyen teljesíthető. A lényeg, mindennap mozogj egy kicsit, de ne erőltesd túl magad.

A másik gyakori hibát azok követik el, akik sportos életmódból kerültek a műtőasztalra. Néhány kivételtől eltekintve ők sokkal gyorsabban rehabilitálódnak, legalábbis úgy érzik, már csak azért is, mert sem az izmaik nem épülnek le, se az állóképességük nem romlik jelentősen pár hét alatt. Nekik arra kell odafigyelniük, hogy a posztoperatív időszakban - ha jól is érzik magukat - pihenjenek és semmiképp ne erőltessék túl magukat. Bár a külső vágás gyorsan gyógyul, hasi műtétek esetén belül, a felszívódó varratok még hónapokig megmaradnak. Tehát hiába érzed úgy, hogy három hét után kocogni is tudnál, ne tedd. A hat hetet mindenképp várd meg, és minden esetben kérdezd meg az orvosodat, hogy milyen tempóban térhetsz vissza a sporthoz, ha pedig mozgás közben a legkisebb fájdalmat is tapasztalod, hagyd abba.

Bármilyen jól is vagy, majdnem biztos, hogy egy több órás műtét és a sok hetes kímélő életmód miatt nem te leszel a terem császára. Nem tudsz olyan szinten edzeni, mint a műtét előtt, de ez nem is baj. Ne most akard behozni a kihagyott időt, ne most készülj versenyre, nem kell mindennap a teremben lenned, sőt, nem is szabad. Ha súlyokkal dolgoztál, kezd újra kicsiben, ha futottál, válaszd a futás-kocogás-séta kombót, de még jobb, ha biciklizel vagy elliptikus tréneren edzel, amelyeknél a rázkódást is elkerülöd. Ha túlságosan sokat vársz magadtól, könnyen beszerezhetsz sérvet is, amit biztosan nem akarsz magadnak... (újabb műtét, újabb kényszerpihenő).

Ha nem vagy biztos magadban, nagyon jó ötlet, ha megkeresel egy gyógytornászt, aki egészen biztosan szuper gyakorlatokat mutat neked, amivel úgy erősítheted a megkínzott hasizmaidat, hogy nem teszel kárt magadban. Ne feledd, a műtét utáni felépülés nem lóverseny: mindig figyelj a tested jelzéseire, hogy hónapok vagy akár egy év után már semmi akadálya ne legyen a sportolásodnak.