Anthony Hopkins nem hagyta el magát az idő múlásával. Heti öt napon edz, edzőterembe jár. Van egy futópadja és néha emelget pár súlyt, épp csak annyira, hogy edzésben tartsa magát. Erősnek és izmosnak született, na meg vérbeli színésznek. Sokat olvas, fest, zongorázik és memorizál dolgokat, hogy ne csak testileg, hanem agyilag is fitt maradjon.
Legutóbbi jelentős szerepében, melyért Oscar-díjat is kapott, Az apa című filmben egy demenciában szenvedő idős férfi szerepébe bújt és a szerep által mintha ő is öregebbnek érezte volna magát.
Az Apa olyan szempontból nehéz volt, hogy egy idősebb férfit játszva valóban idősebbnek éreztem magam. Úgy éreztem, mintha fájna a hátam és a lábam. Az az elméletem, hogy az agy nem olyan éles, mint gondolnánk, tehát ha elkezdem azt mondani neki, hogy egy demens idős ember vagyok, akkor elhiszi nekem. Miután befejeződött a forgatás, egyre jobban kezdtem érezni magamés arra gondoltam: „Jaj de jó, kezdek újra önmagam lenni."
- mesélte a legendás színész a Saga magazinnak.
Anthony Hopkinks szerint az a jó abban, hogy az ember idősebb, hogy már sokkal lazább, nem vesz mindent annyira véresen komolyan. A nyugdíjat egyelőre nem tervezi, addig szeretne dolgozni, ameddig csak teheti.
Szívesen dolgozom. Élvezem, hogy kijutok a házból, és valami mást csinálok, élvezem az újdonságot. Szeretem az egészet ... A feleségem, Stella sokat aggódik az egészségem miatt, és egyszer azt kérdezte: „Szeretnél addig dolgozni, amíg egyszer csak össze nem esel?" Azt válaszoltam: „Azt hiszem, igen, hacsak az egészségem nem adja fel először." Erre azt válaszolta: „Nos, rendben van, ha valóban ezt akarod csinálni." És igen, ezt. A színészkedés a szenvedélyem."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.