Ennek a különleges betegségnek, egészen pontosan táplálkozási rendellenességnek az elnevezése egy állatfajtól, a szarkától származik, aminek latin neve pica pica (ejtsd 'pika pika'). A szarkára jellemző ugyanis, hogy szinte mindent képes megenni és megemészteni, még olyan dolgokat is, amiket a madártársai nem igazán – és amik persze a szarkákat megfigyelő emberek számára rendkívül furcsának tűnnek.
A pica tüneteiben szenvedő emberekre is ez a jellemző: olyan dolgok ránt éreznek ellenállhatatlan étvágyat, amik nem emberi fogyasztásra valók. Sőt, nem csak étvágyat éreznek irántuk, de meg is eszik azokat, ráadásul rendszeresen teszik. A szarkával ellentétben viszont megemészteni már kevésbé tudják, ezért aztán további súlyos egészségügyi problémákat okozhat náluk.
Fontos különválasztani a kóros pica eseteit az olyan, sokak számára ismert jelenségektől, mint amikor egy terhes nő a szervezetének fel-felboruló tápanyag- és hormonegyensúlya hatására extrém módon megkíván bizonyos (akár irracionális) ennivalókat, vagy amikor kisgyerekek kíváncsiságból megkóstolnak és akár el is fogyasztanak olyan dolgokat, amik amúgy egyáltalán nem táplálkozásra valók. A pica kóros esete olyankor áll fenn, ha már olyan korú a beteg, amikor belátással képes lenni a táplálkozását illetően, és amikor nem csak alkalmi, hanem rendszeres ez a kényszer. Ezekben az esetekben viszont az elfogyasztott dolgok sokkolóan széles palettáját írta már le az orvostudomány: többek között kréta, üveg, széklet, festék, hajszálak, vizelet, fa, cigarettacsikk, hamu, ragasztó, gomb, szög, füstölő, vatta, mész, hegyezett ceruzák forgácsa és mosogatószivacs szerepel a listákon.
A picáról sokáig azt feltételezték, hogy a betegei a szervezetükből hiányzó valamilyen tápanyagot próbálnak meg ilyen téves módon pótolni, de a legújabb kutatások szerint sokkal inkább olyan szociális, biológiai és pszichés zavar áll mögötte, amely diagnosztizálást és terápiát igényel. Kisebb gyerekek esetében a hirtelen megjelenő tünetek feltételezhetnek valami olyan eseményt, ami kibillentette az érzelmi egyensúlyából, és amit egyedül képtelen feldolgozni – az iskolában radírt vagy krétát rágó gyerekek is rendszerint olyan családokból érkeznek, ahol éppen válás, bántalmazás, esetleg olyan teljesítményelvárások vannak, amik a gyerek nem tud megfelelni. De a felnőttkori pica esetén is jellemző háttér az érzelmi zűrzavar, és bipolár betegeknél, illetve autista jegyeket mutató embereknél is gyakrabban előfordul.
Az elfogyasztott anyagok egészségre káros hatása mellett a pica rendszerint gyakran társul más betegségekkel is. A betegek tisztában vannak a problémájukkal, de nem mernek orvoshoz fordulni, hiszen akkor eltiltanák őket az élvezetüket és függőségüket jelentő anyagoktól. Emiatt gyakran meghánytatják magukat, „megbánva" a kóros táplálkozást, és így próbálva kordában tartani a hatásait – az egész vége pedig egy alapos bulimia lesz.
Az amerikai diáklány Tempestt Henderson például tudta, hogy függősége a halálát okozhatja, mégsem volt képes leállni a szappanevéssel: hetente akár öt darab szappant is elfogyasztott, megspékelve egy kis mosóporral is.
"Emlékszem, amikor először kóstoltam meg a mosóport, egyszerre volt sós és édes, egyszerűen tökéletes. Azonnal függővé váltam" - meséli az ápolónőnek tanuló lány. "Zuhanyozás közben lenyalogatom a buborékokat a zöld szappanról, azután beveszek a számba egy kis darabot és elszopogatom. Imádom, hogy tisztának érzem magam tőle, sokkal tisztábbnak, mint amikor mosakszom."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.