A jávorfaszirup betegséget egyszerre könnyű és nehéz felismerni. A tünetei nagyon jellegzetesek: a benne szenvedő betegek vizelete (de akár a verejtéke, sőt bizarr módon a fülzsírja is) édes illatú lesz, amit Észak-Amerikában az ott igencsak elterjedt élelmiszer nyomán juhar-, vagy jávorfasziruppal azonosítanak, míg például Keleten hasonló növényzet híján a görögszénára emlékezteti a diagnosztizálókat. Viszont hiába ilyen tipikusak a tünetei, ezt rendszerint másoknak kell észrevenniük, hiszen szinte kizárólag csecsemő- vagy kisgyerekkorban jelentkezik, amikor pedig ugyebár még az sem mindig egyértelmű a szülők számára, hogy mihez képest változik meg a kis beteg vizelete.
A jávorfaszirup betegség örökletes: csak akkor alakul ki, ha a születő gyermek mindkét szülőjétől megkapja az ezért felelős „hibás" gént. Ha csak az egyik szülőjétől kapja meg az ominózus gént, akkor hordozóvá válik: ő maga nem betegszik meg benne, de a gyerekének továbbadhatja az említett módon. A genetikai eredete miatt a megfelelő szűrővizsgálatokkal kimutatható már a terhesség idején is, de nagyon-nagyon ritkán fordul elő: az Egyesült Államokban 180 000 emberre mindössze 1 eset, Ausztriában 250 000 emberre 1 eset jutott a vonatkozó vizsgálatok szerint. Ugyanakkor zárt közösségekben gyakoribb lehet az előfordulása, egy felmérés alkalmával például a pennsylvaniai amishok között 176 élveszületésre jutott 1 jávorfaszirup betegségben szenvedő csecsemő.
A különleges tüneteket az okozza, hogy a jávorfaszirup betegségben szenvedők esetében nem, vagy nem elég jól működnek bizonyos enzimek, és ezért egyes aminosavak lebontása nem megfelelően működik a szervezetükben, ami miatt bizonyos anyagok felszaporodnak a vérben. Ezekből a sejtek működését zavaró anyagcseretermékek képződnek, amik a vizelettel ürülnek ki, és ezeknek lesz aztán olyan jellegzetes illata. Önmagában persze az még senkit sem zavarna különösebben, hogy más illatú, sőt kellemes illatú lesz valaki vizelete, de ezek a tünetek sajnos sokkal súlyosabb és sokkal veszélyesebb működési zavarokra utalnak, sőt járnak együtt vele. A jávorfaszirup betegségben szenvedő csecsemők súlya sem növekszik megfelelően, gondjaik vannak a szopással, gyakori a hányás náluk, izommerevség és gyengeség sújtja őket. Ha pedig nem ismerik fel időben a betegséget, a szövődményei nagyon veszedelmes következményekkel járhatnak a növekedési problémáktól és mentális rendellenességektől az agykárosodáson, vakságon, kómán át egészen a halálig.
A jávorfaszirup betegség tünetei a klasszikus, leggyakoribb esetben már a születés utáni 24-48 órán belül jelentkeznek. Előfordulhat azonban olyan eset is, hogy csak később jön elő, 5 hónapos és 7 éves kor között. De létezik olyan, még ritkább fajtája is, amelyik esetében a páciensek fejlődése, növekedése és egészségügyi funkciói alapvetően normálisak, és csak időlegesen, erős stressz, fertőzés, vagy táplálkozási problémák esetében jön elő ez a betegség. A gyógyítása többféleképpen is lehetséges. Sürgős vészhelyzet esetében vérátömlesztésre vagy dialízisre is szükség lehet, de ha még időben felismerik a betegséget, egy szigorúan beállított és tartott diéta kordában tarthatja a tüneteit. Véglegesen megszabadulni tőle májátültetéssel lehetséges, ezt azonban a beavatkozás drasztikus volta és egyéb kockázatai miatt nagyon ritkán alkalmazzák.
A világ legkülönlegesebb betegségeiről szóló cikksorozatunk korábbi részeiben a progéria, a gigantizmus, a vízallergia, a kék bőr jelenség, a faember-betegség, a Möbius-szindróma és az Alice Csodaországban-szindróma a kőember-betegség, a kuru, a situs inversus, az idegen akcentus szindróma, a morgellon, a pica evési rendellenesség és a fekete szőrnyelv tüneteivel, veszélyeivel és híres eseteivel kapcsolatos érdekes információkat olvashatsz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.