Ezért ábrázolták az ókori görögök kicsi pénisszel a férfiakat

A mai világ gigantizmus-betegségben szenved, melynek következménye, hogy mindenből nagyobbat és nagyobbat szeretnénk. Nem csoda, hogy ez a nézet befolyásolja a hímvesszőről alkotott általános véleményt is: vagyis az a jó pasi, akinek nagy a harmadik lába. Ennek nyomán pedig sokan olyan tulajdonságokat társítanak a nagy hímvesszőhöz, mint a férfiasság, a lovagiasság - és sokan azt hiszik, hogy akinek nagy a pénisze, az jó szerető. Ezzel szemben az ókori görögök kissé másképp vélekedtek.

Nem is olyan kicsi...

Persze a „nagy" és a „kicsi" elég szubjektív fogalmak, ám azt le kell szögezni, hogy az ókori görögök nem ábrázolták a férfiakat sokkal kisebb pénisszel, mint amilyennel a valóságban rendelkeztek. Sokakat megtéveszt, hogy nyugalmi állapotban formálták meg a hímvesszőt, nem pedig akkor, amikor erigált állapotban vannak. Ez pedig egyáltalán nem véletlenül történt így, ugyanis akkoriban teljesen más tulajdonságokat párosítottak a nagy és a kicsi hímvesszőkhöz.

Akinek kicsi a pénisze, rossz ember nem lehet

A görögök ostoba, primitív, rút ösztönlényeknek gondolták a nagy péniszű férfiakat. Ennek egyik oka a barbár népek péniszorientált termékenységkultusza lehet, amelytől a görög kultúra igyekezett a lehető legjobban elhatárolni magát. Így tulajdonképpen a felsőbbrendűségüket szerették volna azzal fémjelezni, hogy a hiteles, érzelmes és gondolkodó férfiakat rendre kis hímvesszővel ábrázolták.

A kis pénisz híres példája Michelangelo Dávid-szobra, melyről egy érdekes elmélet is született. 2005-ben két firenzei orvos közzétett egy dokumentumot, amelyben azt állították, hogy Dávid pénisze azért lett olyan kicsi, mert nagyon szorongott, mialatt a szobrot készítették. Elölről nézve Dávid arca valóban rémült, és aggódónak tűnik az óriás Góliáttal való küzdelme miatt. Az orvosok azt állítják, hogy Michelangelo minden részletet összhangba hozott amiatt, hogy a szobor híven tükrözze a félelem és a feszültség valamennyi tünetét - beleértve a nemi szervét is.

Ennek ellenére azért akadtak a görög művészetben olyan szobrok is, amelyeket kifejezetten nagy nemi szervvel ábrázoltak. Ilyenek például a szatírokat ábrázoló alkotások, illetve Priapus isten szobrai is. Ezek a művek valódi fallikus szimbólumok.

A rómaiak sem vetették meg a nagy péniszű szobrokat, bár eleinte tulajdonképpen csak divatból követték a "görög trendet", később azonban ez olyan erőteljes hatást gyakorolt a férfiábrázolásra, hogy utóbb a reneszánsz szobrászatban is gyakran megjelent.

Ez is érdekelhet:

• Szerencsés volt, aki túlélte: kegyetlen és törvénytelen emberkísérletek a 20. századból (18+)
• Ő volt VIII. Henrik legokosabb felesége, aki hagyta megvesztegetni magát
• Tó állt a budai városrész helyén: Lágymányos nevének és történetének nyomában