Az özvegyet rengeteg sorscsapás érte, amióta 2014-ben elveszítette férfjét, a mai napig nincs túl párja halálán. Nem csoda, hiszen 37 évet éltek együtt boldogságban. Judit azóta napi tizennyolc darab gyógyszert szed be és is járni csak bottal tud már.
Judit elmesélte, hogy férje a futballkarrierje után teherautósofőrként szemetet és sittet hordott, s bár sokan kérdezték tőle, miért végez ilyen munkát, ő sosem szégyellte, amit csinál:
"Délután öttől reggel hatig teljesített szolgálatot, hajnali fél négykor rendszerint bezárta a rottweilert és a német juhászt, aztán várta a reggelt. Várta, hogy hazajöhessen. Azon a januári hajnalon még volt annyi ereje, hogy elrendezze a két kutyát, ám az épületbe érve összeesett. A telefon ott volt mellette, de már nem tudott segítséget kérni. A lányaim hívtak, hogy baj van. Amikor odaértem, Béla a földön feküdt. Állítólag lehajoltam hozzá, megcsókoltam, megsimogattam és szólongattam. Nem emlékszem semmire" - meséli a megtört özvegy, aki férje halála után teljesen kikészült, pszichiátriára került, majd infarktust és agyvérzést is kapott..
"A bal lábam lebénult, tolókocsiba kényszerültem, aztán járókeretet kaptam. Mostanra annyira javult a helyzet, hogy bottal óvatosan közlekedem, de egyensúlyi zavaraim vannak, elesem, egyszerűen felborulok. Hatvanhét esztendős vagyok, s hiába maradtam egyedül, még most is Várady Béla feleségének vallom magam. Korábban hetente, mostanában havonta megyek ki a sírjához, s ott arra gondolok mindig: nem érdekel sem a lelki, sem a testi szenvedés, de az ő hiánya a legfájdalmasabb" - mondta el az asszony a Blikknek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.