Nemrég attól volt hangos a sajtó, hogy több híresség is cukorbetegeknek szánt gyógyszer segítségével szabadult meg a plusz kilóktól. Itthon Tatár Csilla osztott meg egy felháborodott posztot a témáról, később pedig többek között Hódi Pamelát és Szabó Zsófit is megvádolták azzal, hogy ennek a szernek a segítségével fogytak le.
Ám nem a mi évtizedünk indította el az ostoba diéták áradatát, ez tulajdonképpen csak a jéghegy csúcsa:
Az 1800-as évek elején Lordy Byron kezdte népszerűsíteni az ecetes diétát, amelynek az volt a lényege, hogy ecetes vizet kellett inni minden nap. A diéta továbbá engedélyezett még napi egy csésze teát és egy nyers tojást. A mellékhatások között - nem meglepő módon - szerepelt a hányás és a hasmenés.
Egy San Francisco-i műkereskedő, Horace Fletcher az 1900-as évek elején negyven kilós fogyását annak tulajdonította, hogy minden egyes falatot pontosan harminckétszer rágott meg (minden fogra egy rágás), majd kiköpte az összerágott masszát. A magyarázat pedig, hogy Fletcher szerint a szervezete így felszívja a szükséges tápanyagokat, a hízás kellemetlen mellékhatása nélkül.
Az 1920-as években a cigarettagyártó cégek még bőszen reklámozták termékeiket azzal, hogy étvágycsökkentők, vagyis elősegítik a fogyást, ezzel buzdítva mindenkit dohányzásra. "Gyújts rá egy Lucky Strike-ra, és soha többé nem fognak hiányozni a hízlaló édességek" - hirdették a hangzatos reklámok.
A hollywoodi diéta az 1930-as években lett népszerű, de még ma sem halt ki teljesen. Virágkorában azzal indokolták a diétát, hogy a citrusfélékben zsírégető enzimek vannak, ezért ha minden étkezéshez eszel egy grapefruitot, akkor hízás helyett fogyni fogsz.
Az 1930-as években a nők rohantak a boltokba, hogy megvegyék a fogyasztó szappanokat, amelyekről azt ígérték, hogy használatukkal le lehet mosni a felesleges kilókat. Ez természetesen már akkor is baromság volt, és a szappanok egyszerű kézi szappanok voltak, mindenféle mágikus zsírtalanító hatás nélkül.
Amikor az 50-es években emberek rájöttek arra, hogy a galandférgek (amelyek az ember beleiben élnek, és elfogyasztják a tápanyagokat) súlycsökkenést eredményeznek a gazdatestben, sokan ahelyett, hogy elborzadtak volna, inkább meglátták benne a "lehetőséget". Apró galandférgeket nyeltek le, így pedig úgy ehettek bármit, hogy meghíztak volna.
Persze ennek a "csodásan" hangzó diétának is vannak olyan "apró" mellékhatásai, mint a görcsrohamok, agyhártyagyulladás vagy demencia, arról nem is beszélve, hogy a galandférgek akár 8 méter hosszúra is megnőhetnek.
A 60-as években az emberek ismét rájöttek a fogyás titkára: alvás közben nem lehet enni. Így sokan (köztük Elvis Presley is) benyugtatózták magukat, amitől napokig aludtak, majd miután felkeltek, több kilóval könnyebbek voltak (?).
Az 1980-as és a 2000-es években volt népszerű a felfogás, miszerint, ha az ember megtalálja a világgal való harmónia legtisztább érzését, többé nem lesz szükségük élelemre. Egy ausztrál nő a tévében akarta bebizonyítani, hogy ő bizony már olyan spirituális szinten van, hogy egyáltalán nincs szüksége ételre, ám a kísérletet négy nap után le kellett állítani, miután a nő beszéde furcsán lelassult, kitágultak a pupillái és súlyosan kiszáradt.
Szintén a 2000-es években ütötte fel a fejét a divat, amikor az igazán elhivatott fogyókúrázók úgy döntöttek, dobják az igazi ételt, helyette pedig vattagolyókat esznek. Voltak, akik szárazon fogyasztották, mások zselatinba áztatták, hogy jobban csússzon. Állítólag annyira eltelítette diétázókat, hogy ezután már nem is kívántak semmilyen hízlaló ételt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.