Az első anyák napját ünnepli a tüdőtranszplantált Évi: „Igenis történhetnek csodák!"

Fiatalok, mosolygósak és kedvesek. Amikor a Somogyi-Szabó házaspár ajtót nyit a hajdúszoboszlói lakásban, az első pillantás természetesen Balázsé, aki édesanyja karjában fészkelődik, és érdeklődve nézegeti az idegeneket, miközben buborékokat fúj. Még nincs féléves a csodababa, akinek érkezésére nem sok esélyt adtak volna korábban a szakemberek.

A férj betegségével kezdődött

Évi azt mondja, a kicsi nem aludt, ezért nyűgös, bár mi inkább mosolygósnak látjuk. Az biztos, hogy hatalmas szeretet veszi körül, ami születése körülményeit tekintve nem is meglepő.

"Szinte gyerekkori szerelem a miénk, megismerkedésünkkor én első éves gimnazista voltam, Évi pedig az általánosból ballagott" – meséli a férj, aki hazajött a munkából, hogy vele is beszélgethessünk. Az agrárszakmában dolgozó Balázs munkáját követve költöztek a fürdővárosba a közeli Debrecenből, ahonnan mindketten származnak. És ahhoz képest, hogy milyen fiatalok, már több olyan nehéz történet van mögöttük, amelyekből egy is felboríthatna egy párkapcsolatot.

"Három éve voltunk együtt, amikor kiderült, hogy leukémiám van. A következő időszak erről szólt, sugár- és kemoterápiát is kaptam, és végül csontvelőtranszplantáción is átestem. Mivel ehhez önkéntes donor adta a csontvelőt, tudjuk, hogy az Amerikából érkezett" – meséli a fiatalember.

„Ez mindent elvesz az embertől"

Két év telt el ezek után, amikor az akkor huszonkét éves Évi, éppen másodéves gyógytornász hallgató, azt érezte, hogy nem bírja úgy a terhelést, mint korábban. Egy munkaegészségügyi vizsgálaton aztán az orvostól valami nyugtalanítót hallott.

"A kivizsgálásokon kiderült, hogy pulmonális hipertóniám van. Ennek a betegségnek az a lényege, hogy a tüdőben összeszűkülnek az erek és a szívnek jóval nagyobb munkát kell végeznie, amitől egy idő után szívelégtelenség alakul ki. Nagyon ritka ez az állapot, és gyakran sok időbe is telik, amíg megszületik a diagnózis. Nekem ebből a szempontból szerencsém volt, gyorsan kiderült. Azt viszont senki nem tudja megmondani, mi volt az oka" – meséli Évi, aki egészségügyi szakma hallgatója volt ugyan, de amikor először meghallotta a diagnózist, maga sem tudta, milyen komoly veszéllyel néz szembe.

"Ez a betegség szépen lassan mindent elvesz az embertől. Volt a környezetemben olyan, aki már az elején azt mondta, ne is fejezzem be az egyetemet, mert úgysem fogok tudni dolgozni. Szerencsére nem hallgattam rájuk, de a következő öt évben fokozatosan romlott az állapotom. Először lépcsőzni nem tudtam, aztán a hosszú sétáinkat kellett abbahagynom. A szakmámban két évet tölthettem, de aztán tényleg nem bírtam tovább a terhelést. A gyógyszerek egyre kevésbé segítettek, végül már itthon voltam oxigénen, és az is nagy szó volt, hogy a mosdóig eljussak. 2019 februárjában kerültem kórházba, majd intenzív osztályra. Amikor kimondták, már csak egy új tüdő segíthet, olyan sürgős lett a besorolásom, hogy két hét alatt kaptam is szervet, áprilisban volt a műtétem."

Balázska nagyon jönni akart

A tüdőtranszplantációból van legkevesebb a szervátültetések között, itthon 2015 óta végeznek ilyen műtétet. Az pedig, hogy egy nő gyermeket vállaljon egy ilyen beavatkozás után, extrém ritka.

"A betegségem egyik legrosszabb része az volt, hogy nem eshettem teherbe, a transzplantáció előtt ez szóba sem jöhetett, nem éltem volna túl. Pedig én már kamaszként eltettem egyes felsőimet, hogy azokat majd kismamaként hordani fogom, mindig is anya akartam lenni" – mondja Évi. "Az első pillanattól kezdve azt kérdezgettem az orvosaimtól, hogyan lehetne gyermekem. Amikor, egyébként igen gyorsan, eljutottam odáig, hogy új tüdőt kell kapnom, már nagyon rosszul voltam. A kórházban úgy éreztem, mindegy, hogyan, csak legyen vége ennek a szenvedésnek. Az édesanyám akkor azzal vigasztalt, hátha így lehet saját babám."

Egy szervátültetés nem csak a műtét és a lábadozás idején jár kockázattal; a betegnek egész életében kilökődésgátló gyógyszereket kell szednie, és bizony így is előfordul, hogy váratlanul az új szerv ellen fordul az immunrendszer. Nem kérdés, hogy a várandósság különösen kockázatos egy ilyen helyzetben.

"Azt tudtuk, hogy három évet biztosan várnunk kell, hogy stabil legyen a tüdő működése. Ez idő alatt különösen vigyáztam magamra, kerültem minden betegséget, fertőzést. Ezután kezdhettük el a lombikprogramot, ami elsőre sikerült. És bár az első három hónapban voltak kisebb komplikációk, de Balázs nagyon erős baba volt, így végül a 38. héten, programozott császármetszéssel meg is született" – mondják boldogan a szülők, miközben a kisfiú megmutatja, már mosolyogni is tud.

Szerencsére ennél a betegségnél az átültetés teljesen megszünteti az alapproblémát, így Évi végezheti majd szeretett munkáját. Addig pedig egy futópad segítségével tartja edzésben magát. De természetesen egész életében figyelnie kell majd a fertőzések és betegségek elkerülésére.

"Szerencsére fejlődik az orvostudomány. Eddig a leghosszabb idő, amit valaki egy új tüdővel élt, harminckét év volt, de azóta évtizedek teltek el, így bízom benne, hogy láthatom majd felnőni a kisfiamat" – mondja könnybe lábadt szemmel az édesanya.

35-ből 1

A transzplantáció után Évi két hónapot volt kórházban, ebből egy hetet altatták és további két hetet volt lélegeztetőgépen. Hazatérését követően kutatásba kezdett, van-e olyan a világban, akinek sikerült babát szülnie egy ilyen műtét után.

"A világon összesen 35 ilyen eset történt, a legidősebb gyerek már 26 éves. Mivel egyikünk korábbi betegsége sem örökölhető, ez szerencsére nem volt akadály. De persze az orvosaim nélkül Balázs nem lehetne itt" – jegyzi meg hálásan Évi.

Annak idején dr. Rényi-Vámos Ferenc végezte el a tüdőtranszplantációt az Országos Onkológiai Intézet bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinikáján, aki el is mondta, hogy a kisfiú születésével két életet is megmenthettek. Az utókezelést vezető dr. Bohács Anikó, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának docense, dr. Sipos Miklós klinikai főorvos, az egyetem Asszisztált Reprodukciós Centrumának igazgatója és dr. Bánhidy Ferenc egyetemi tanár, a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatóhelyettese szorosan együttműködtek azért, hogy ez az egyedülálló várandósság rendben menjen.

"Remélem, hogy a történetemmel másnak is tudok reményt adni, hogy az életben lehetnek nehéz és kilátástalannak tűnő időszakok, mégsem szabad elveszítenünk a hitünket, mert igenis történhetnek csodák. Amikor már nagy pocakkal mentem kontrollra, találkoztam egy korombeli lánnyal, aki odajött hozzám. Ő öt évvel korábban kapott új tüdőt, és elmondta, mekkora dilemma neki, hogy vállalhatnak-e babát. Neki már tudtam jó példát mutatni, hogy bár nagyon sok feltételnek kell megfelelni és még így sem mondható kockázatmentesnek a várandósság, mégis van remény" – mondja Évi.

Forrás: Fanny magazin