Az élelmiszerek a test működéséhez szükségesek, de nem minden étel tesz jót nekünk. A tápanyagtartalom az, ami igazán fontos, de ma már nem azzal a felfogással fogyasztunk, hogy a napi működésünkhöz szükséges az energia, és azért táplálkozunk, sokkal fontosabbak az ízek, mint az étel belbecse.
Az ultrafeldolgozott élelmiszereket pedig csak az örömszerzés miatt fogyasztjuk el,
holott tudjuk, hogy valójában egyáltalán nem tesznek jót nekünk. Megalkotásukkor nem az egészségesség volt a szempont, úgy készültek el, hogy minél többet akarjunk enni belőlük, mivel túlzottan ízletesek.
Az alkoholra, a nikotinra, a kokainra és a heroinra vonatkozó standard diagnosztikai kritériumokat vettem alapul, és ezeket élelmiszerekre vetítettem"
Ezek az ultrafeldolgozott élelmiszerek finomított szénhidrátot és/vagy hozzáadott zsírt tartalmaznak. Ezek a finomságok az otthoni konyhákban nem elérhető összetevőket tartalmazó, iparilag előállított élelmiszerek.
Nem minden ultrafeldolgozott élelmiszer okoz azonban addikciót.
Az édességek és a sós rágcsálnivalók, amelyeket örömszerzésre terveztek, nagyobb valószínűséggel okoznak függőséget, mint mondjuk a növényi tejek és húsalternatívák, amelyek szintén ultrafeldolgozottak, de más célt szolgálnak.
A függőséget okozó élelmiszerek fogyasztása következtében
a dopaminszint hirtelen kiugrik, amitől jól érezzük magunkat.
Ezután visszaesik, és rettenetesen érezzük magunkat. Mivel vágyunk a jó érzés visszatérésére, ismét eszünk. A dopamin kiugrása hasonló az alkohol és a nikotin okozta kiugráshoz, és az ebből eredő függőségszintek is szinte azonosak.
Az etanollal (az alkohollal, amit iszunk) és a nikotinnal ellentétben a tudósok nem azonosítottak olyan vegyi anyagot, amely felelős az élelmiszer-függőségért. A probléma inkább az összetevők kölcsönhatásával kapcsolatos. Úgy tűnik, a finomított szénhidrátok és zsírok kombinációja függőséget okoz, emellett
az sem elhanyagolható, hogy milyen gyorsan fejtik ki hatásukat az agyunkban,
miután elfogyasztottuk ezeket. Az ultrafeldolgozott élelmiszereket úgy tervezték, hogy a lehető leghamarabb eljuttassák a szénhidrátot és a zsírt a bélbe, majd az agyba.
A függőség harmadik oka az adalékanyagok lehetnek. Az ultrafeldolgozott élelmiszerekben az aromák, adalékok fokozzák az ízérzékelést, míg a texturális adalékok javítják a fogyasztási élményt. Ezek az anyagok a további fogyasztásra is ösztönzik az embert.
Az ultrafeldolgozott élelmiszerek iránti függőség nem számít hivatalos diagnózisnak, így egyelőre pontos kezelés sem létezik, de vannak már olyan alkalmazott módszerek, amelyekkel lehet próbálkozni: a falási rohamokra kognitív viselkedésterápiát szoktak javasolni.
Az első lépés azonban ebben az esetben is az, amely bármelyik fügőségnél: a probléma felismerése.
Félvállról semmiképp sem szabad venni, ugyanis az ultrafeldolgozott élelmiszerek - amennyiben a fogyasztásunk nagyobb része ezekből áll - elhízáshoz, alacsonyabb életminősgéhez vezetnek.
Ezek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.