Ha ezen múlna, egészen biztosan senki nem lenne depressziós, ugyanis ez nem így működik: ki ne szeretne vitális, fitt és derűs lenni! Gondoljunk csak arra, hogy egy gerincsérves vagy gyomorfekélyes betegnek se mondjuk az, hogy csak akarnia kell jobban lenni, és rendbe is jön – őket megértjük és támogatjuk, sőt, ha maguktól nem mennek, orvoshoz küldjük őket. Nos, a depresszió ugyanígy betegség, mint az említettek, csupán külső szemmel sokszor kevésbé észrevehető: ami feltűnik, az a nyomott hangulat, vagy még az sem. Vannak depressziósok, akik kifelé azt mutatják, minden rendben van. Sőt, az is előfordul, hogy nem a kedvük rossz, hanem különféle testi tünetekkel küzdenek. Ezt a szaknyelv larvált depressziónak nevezi.
A depressziós emberek lehangoltak, kedvetlenek, gyakran tör rájuk a sírás. Úgy érzik, nincs értelme semminek, nem látják, hogyan fordulhatna jobbra az életük, nincs jövőképük, ha pedig van, az negatív. Azok a dolgok sem dobják fel őket, amelyekben korábban örömüket lelték, nem lelkesednek a társasági életért, nem mozdulnak ki, elszigetelődnek a barátaiktól, a családjuktól, ami még tovább ront az állapotukon. Tudják, hogy valami baj van velük, de ha nem kapnak támogatást, illetve, ha a környezetüktől azt hallják: szedd már össze magad!, egyre negatívabb spirálba kerülhetnek. Más esetben szív- vagy gyomorpanaszaik vannak, felborul az emésztésük és a legváltozatosabb fizikai tüneteket produkálják.
A maszkolt depresszióban szenvedők időt és pénzt nem kímélve általában testi panaszokkal fordulnak orvoshoz, ám a vizsgálataik a legtöbbször negatívak. Ilyenkor általában a környezetük (de sokszor még az orvosuk is) hipochondernek bélyegzi őket, pedig sajnos a tüneteik nagyon is valósak, éppen csak nem áll mögöttük fizikai elváltozás. Ha nem ismerik fel időben, mitől érzik rosszul magukat, ördögi körbe kerülhetnek.
Sajnos a depressziós ember egyáltalán nem úgy érzi, hogy unalmában búslakodik, sőt... Pontosan tudja, hogy akár örülhetne is a barátai, a családja közelségének, annak, hogy süt a nap, de képtelen rá. A depresszióra ugyanis jellemző az anhedonia: az örömérzés teljes hiánya. Ennek tudatában teljesen felesleges nyaggatni a depressziós beteget, hogy örüljön már – ugyanis képtelen rá.
Sok depresszióban szenvedő ember belátja, hogy orvos vagy pszichológus segítségére van szüksége. Belátják, hogy nincsenek olyan állapotban, hogy egyedül lépjenek a gyógyulás útjára, támaszt keresnek. Ha megbíznak bennünk, és megosztják velünk, hogy szakemberhez fordulnának, eszünkbe ne jusson lebeszélni róla őket. Sajnos a mai napig sokan úgy vélekednek, hogy pszichológushoz a bolondok járnak, ha mi is közéjük tartozunk, inkább ne is fejtsük ki a véleményünket. Ehelyett támogassuk depressziós szerettünket abban, hogy bátran kérjen segítséget.
Ezt a mondatot is egészen biztos minden depressziós megkapja, sokszor azzal kiegészítve, hogy ha a földeken kellene kapálnia, nem lenne ideje a lelkivilágával foglalkozni. No, de ki mondta, hogy az a jó út, ha nem foglalkozunk a mentális hogylétünkkel?
A cikk megjelenését a Phytotec Hungária Bt. támogatta.
Hirdetés
A Remotiv extra vény nélkül kapható, orbáncfűkivonat-tartalmú gyógyszer.
A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.