Akármilyen mentális betegség elszenvedője valaki, élete során legalább egyszer megkapja a környezetétől, hogy „Ugyan már, csak össze kell szedned magad!” A tévhitek a depresszióról is burjánoznak azok körében, akiknek nem volt dolguk ezzel a betegséggel, és bár sokszor a segítő szándék vezérli az ilyen kijelentéseket, valójában a beteg életét nem könnyítik meg. Nemcsak a beteg mindennapjaiban ártalmasak ezek a tévhitek, de a betegség megítélésében is, hiszen a bagatellizálás, a negatív előítéletek ahhoz vezethetnek, hogy sokan, akiknek segítségre lenne szükségük, a kezelés helyett maguk próbálnak megbirkózni a depresszióval.
A kezelés elmaradása miatt a depresszióban szenvedők életminősége egyre rosszabb lehet, terápia nélkül sokaknak esélyük sincs egy egészséges, produktív életre. A mentális problémák még mindig szégyellnivaló dolognak számítanak, ennek pedig gyakran a téves információk ágyaznak meg. A WebMD magazin összegyűjtötte, melyek a leggyakoribb tévhitek a depresszióról.
A legsúlyosabb tévhit, amit sokan még mindig tényként kezelnek, az az, hogy a depresszió nem valódi betegség, hanem csak hiszti, vagy önsajnálat – emiatt pedig a betegek sem veszik komolyan a tüneteket, és saját magukat vádolják, amiért hónapok elteltével sem érzik jobban magukat. A valóság az, hogy a depresszió egy nagyon súlyos egészségügyi probléma. Különféle kutatások bizonyították már, hogy a betegségben szenvedők agyában az érzelemszabályozásért felelős agyterületek a normálistól eltérő módon funkcionálnak.
Mentális problémák esetén a férfiak komoly hátránnyal indulnak a gyógyulás felé, hiszen a társadalmi megítélés szerint egy férfi mindig kemény, nincsenek érzelmi problémái, ezért a férfiak esetében sokkal erősebb a stigmatizáltság, ha segítséget kérnek, mint a nők esetében. Emiatt lehet az, hogy sokszor a depresszióban szenvedő férfi legközelebbi hozzátartozói se veszik észre, hogy valami probléma van, hiszen a férfiak kevesebbet beszélnek az érzelmeikről. A problémát súlyosbítja, hogy míg a depressziós nők szomorúak és teljesen elesettek, a férfiak nagy átlagban inkább ingerlékenyek, mérgesek, türelmetlenek.
Még mindig rengetegen gondolják úgy, hogy aki depressziós, az nyakig merült az önsajnálatban, és csak meg kéne rázza magát, hogy elmúljon a rossz kedve. Az igazság azonban az, hogy a klinikai depresszión nem segít se a környezetváltozás, se a sport, se egy jó séta a szabadban. Bár ezek hasznosak és fontosak, a depresszió egy olyan betegség, amelyért az agyban lévő elváltozások a felelősek, így akárcsak például az influenzát, a depressziót sem lehet vidámsággal gyógyítani.
A tévhitek a depresszióról sokszor a kezelésekkel kapcsolatos tévhitek is egyben. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy aki egyszer felkeres egy pszichiátriai szakrendelést, arra élethosszig tartó nyugtatószedés vár. Pedig ez egyáltalán nem biztos, hogy így van, ráadásul a nyugtató nem segít a depresszión, sokkal inkább az antidepresszáns – de sok esetben még azt sem kell szedni. A depresszió ugyanis változatos betegség, több formája is van, és nem mindenkinek ugyanaz a gyógykezelés válik be. Van, hogy a pszichoterápia, vagyis egy szakemberrel való rendszeres beszélgetés, problémafeltárás is elegendő, és a gyógyszeres kezelés sem kell, hogy élethosszig tartson.
Az egyik legveszélyesebb tévhit, hogy a depressziós ember gyakran sír, szomorkodik, ezért a környezet oda tud rá figyelni. Csakhogy ez nem minden esetben van így, sokan inkább üresnek érzik magukat érzelmileg, vagy haszontalannak, értéktelennek. A kezelés nélküli depresszió gyakran végződik öngyilkossággal, és nagyon sokszor előfordul, hogy a család, a barátok értetlenül állnak a tragédia előtt, hiszen nem voltak látható jelei a betegségnek...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.