Gene Hackman február 27-én hunyt el új-mexikói otthonában, nem sokkal felesége, Betsy Arakawa halála után, aki hantavírus tüdőszindrómába halt bele. A szakértők szerint a szívbeteg, Alzheimer-kórban szenvedő színész valószínűleg nem is volt tudatában felesége halálának. A házaspár visszavonultan élt, a szomszédaik szerint kerülték a nyilvánosságot, és alig tartottak kapcsolatot a környezetükkel.
Gene Hackman és felesége, Betsy Arakawa zárt közösségben éltek, ahol szomszédaik is alig találkoztak velük. James Everett, egy hozzájuk közeli lakó így nyilatkozott: „Ott volt az ő bejáratuk, nem messze a miénk és még csak nem is láttuk egymást soha.” Harvey Chalker, egy másik szomszéd, a New York Timesnak elmondta: „Szeretett visszahúzódni, nem akarta, hogy zavarják, de nem hibáztatom”. „Tudtam, hogy élnek abban a házban, csak nem ismertem őket” - mondta el Beau Theriot, aki nem folyamatosan élt Santa Fében, de gyakran járt ott.
Hackman 2008-ban vonult vissza a színészettől, és az idejét az írásnak szentelte. Saját bevallása szerint élvezte, hogy az írás nem igényel társaságot: „Pihentetőnek és megnyugtatónak találom” -nyilatkozta korábban. Halála után lánya, Leslie elmondta, Betsy nagyon odaadóan gondoskodott férjéről: „Nagyon vigyázott rá, mindig odafigyelt az egészségére.” A házaspár barátja, Tom Allin megerősítette ezt: „Betsy nagyon védte őt, ha nem lett volna mellette, Gene sokkal korábban meghalt volna.”
Dr. Tim Beanland, az Alzheimer Társaság kutatási és tanulási osztályának vezetője szerint azonban Hackman életmódja hozzájárulhatott betegsége súlyosbodásához. „A társadalmi elszigeteltségben megnő a demencia kockázata. Lehetséges, hogy az elszigeteltség csökkenti az agy stimulációját, amely ellensúlyozhatná a demenciát” - nyilatkozta a szakember a Mirrornak. Hozzátette, hogy a társadalmi kapcsolatok hiánya gyorsíthatja a betegség lefolyását: „A világjárvány idején tapasztaltuk, hogy a bezárások következtében sok demenciában szenvedő személy állapota rohamosan romlott.” Dr. Beanland arról is beszélt, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők gondozása gyakran a házastársukra hárul. „Sokszor a partnerek kötelességüknek érzik, hogy egyedül vállalják ezt a felelősséget, de ez nagy megterhelést jelenthet számukra” - vélekedik az orvos és hangsúlyozta, hogy a gondozóknak fontos lenne támogatást keresniük, hogy ne egyedül kelljen megbirkózniuk a helyzettel. „Az ideális egy támogatóhálózat lenne, amely más családtagokat, barátokat és szakembereket is magába foglal” - mondta.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.