Zwack Izabella: „Az Unicum receptjét csak a család tudja"

Az Unicum végigkísérte gyermekkorom napjait, hiszen édesapám kedvenc itala mindig ott lapult a hűtő mélyén. Örömmel fogadtam a Zwack család meghívását arra a délelőtti programra, melynek köszönhetően bepillantást nyerhettem a család és az Unicum történetébe. A nap végén pedig a mosolygós és arisztokratikus Zwack Izabellával beszélgettem, aki mellett bárki feloldódhat, hiszen eleganciája kedves bájjal párosul.

Már fiatalkorodban egyértelmű volt, hogy testvéreddel, Sándorral továbbviszitek édesapátok örökségét?
Ez sosem volt kérdés, és kényszer sem. Az egész családnak mindig szívügye volt a márka, és az is nagyon sokat jelentett számunkra, hogy együtt tudunk dolgozni. Levetítve a saját életemre, ez úgy néz ki, hogy amikor reggel bejövök dolgozni, találkozhatok a bátyámmal és az édesanyámmal. Mindent megbeszélünk, egymás bizalmasai vagyunk. A családi cégek véleményem szerint azért tudnak jól működni, mert a családtagok hatékonyan, gyorsan tudnak dönteni.

28 évesen jöttél Magyarországra, előtte Olaszországban életetek, nem volt nagy váltás?

Az egész életünk törésekről szól, mindig jöttünk-mentünk a világban. Ebből adódóan nyitott család vagyunk. Anyukánk angol, apukánk magyar, a házunkban mindig különböző nemzetiségű emberek jártak-keltek. A szüleinktől azt tanultuk, hogy nyitottak és kíváncsiak legyünk. A magyarság mindig bennünk volt, még akkor is, ha apukánk sokat dolgozott, utazott, és édesanyánk nevelt minket. Hat nyelven beszélek, és most éppen szerbül tanulok, tehát az alkalmazkodás nem jelent számomra problémát.

Sokfelé jársz, utazol a világban, és képviseled a céget, van kedvenc helyed, ahová visszavágysz?
Amikor üzleti úton vagyok, és érdekesnek találok egy várost, akkor maradok egy plusz napot. Jelenleg azonban a természetbe vágyom. Örülök, amikor a zöldben lehetek, meguntam a nagyvárosokat, a repülőt. Tokaj ilyen, a Dobogó nevű borászatom környékén remekül érzem magam.

A borászat hogyan indult, nem volt elég az Unicum?
Amikor hazajöttünk 1987-ben, a rendszerváltás előtt, mindenki tudta, hogy Tokaj egy kincs. Akkoriban még nagyon rossz állapotban volt Tokaj környéke, és újra kellett kezdeni mindent. A régi rendszerben a táj kincseit elvesztegették. Amikor megérkeztünk, láttuk, hogy a pincék teli vannak rossz borral, feladatunknak tekintettük, hogy újraépítsük és virágzóvá tegyük ezt a borvidéket. Az első perctől kezdve élvezem, hogy része lehetek ennek az újjáépítésnek. Olaszországban, Toscanában még egy borász lettem volna a sok közül, itt viszont izgalmas, új kihívások vártak. Felépítettem egy márkát.

A tokaji borok hol állnak világviszonylatban? Ti, tokaji borászok, elértétek már, amit célul tűztetek ki?
Az elmúlt 20 év alatt sok változás történt a szakmában. A Tokaji név hallatán felcsillannak a szemek és elismert csodaként említi bárki a világban, aki ért a borhoz. Örülök annak, hogy ezt sikerült elérnünk. A kommunikációnkat azonban még fejleszteni kell. Fontos, hogy ne csak a szakma ismerje a tokaji borokat.

225 éves az Unicum, hogyan ünnepel a család? Milyen programok várnak ránk?
Nyáron lesz a Múzeumok Éjszakája, akkor a Zwack Múzeumba várjuk a látogatókat. Illetve egy különleges programra, a címe Egy csepp siker – Fejezetek a Zwack család történetéből, amelynek keretén belül a családhoz köthető budapesti emlékeket járhatja be az, aki kíváncsi a Zwack család történetére. Hamarosan kihozunk egy limitált, különleges üvegbe zárt Unicumot is.

Mi a legfőbb alapelv, amit édesapátoktól tanultatok?

Édesapám a legnehezebb élethelyzetekben is tudott pozitív lenni, ez pedig nagyon fontos, akár egy családról, akár egy üzleti vállalkozásról van szó. Mindig látta a fényt az alagút végén. A nyitottsága is példaértékű volt. 80 évesen próbálta megtanulni az internetezést, és örült, hogy újdonságok vannak, amik segítik a márka népszerűsítését.

Az Unicum receptjét mindig titokzatosság övezte, és ez jól is van így. Azért elárulnád, ki tudja a teljes receptet?
Úgy kell elképzelni az Unicumot, mint egy matematikai képletet, ha bármelyik összetevőt kiveszed belőle, nem lesz olyan az íze, és ezt mi nem engedhetjük meg magunknak. Fontos, hogy nagy gyógynövénykészlettel dolgozunk, mert például, ha Afrikában polgárháború törne ki, akkor bizonyos ideig nem jutnánk hozzá az onnan érkező gyógynövényekhez. A gyógynövénymixet, amit mi az Unicum szívének hívunk, azt mindig a családból adja hozzá valaki az italhoz a gyártáskor. Ezáltal tudjuk biztosítani, hogy titkos maradjon a receptúra.